Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi keménycserépgyár története

kiderül, hogy ez az üzem technikailag egy XIX. századi manufaktúra szintjén áll. A felhasznált energiát fatüzelésre berendezett kemencék adják, emellett három vízimalom által termelt erőt transzmisszió útján hasznosítják az egyes munkafolyamatoknál. Az energiaforrások közé kell számítanunk az emberi munkaerőt. A leltárban nem szerepel, pedig volt gőzgépe az üzemnek, talán ez időre hasznavehetetlenné vált.

A tárgyak szakszerű és pontos felsorolása mellett a leltár azért is fontos, mert a felszerelés alapján rekonstruálható egy edénykészítő manufaktúra szerkezete és működése, a szétválasztott, de egymásra épülő munkafolyamatok rendje. Ezt lehetővé teszi az, hogy a leltár készítői szisztematikusan végigjárták az összes épületet, műhelyt, s feltehetően az ott dolgozó munkások elmondása alapján írták össze az összes felszerelést.

Az is előfordulhat, hogy valamelyik művezető készítette. Biztos, hogy hozzáértő szakember vette fel az inventáriumot, ez abból is kiderül, hogy a műhelyek (Schlem-ház, Kapszli-ház) neve mellett a felszerelések (rundli, glazur stb.) idegen elnevezései is rendre előbukkannak a felsorolásban.

5. kép. A keménycserépgyár látképe 1920-ban. Horváth János (Eger) fényképész korabeli felvétele. DIV. Képeslevelezölap gyűjtemény. 73.228.1.

37