Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - A keménycserép gyártása

A hazai keménycserépgyártás virágkora közel száz esztendőt ölel fel, s a holicsi gyár 1786-os üzemszerű termelésétől számítható ez a korszak, amely az 1880-as évekig tartott. A magyarországi kőedénygyártás fejlődésének a csúcspontjára az 1830-as és 1840-es években jutott el a gyárak számát, a technikai minőséget illetően. Csányi Károly a hazai kerámiaiparról írt könyvében 27 kisebb-nagyobb kőedénygyártó manufaktúrát ismertetett, amelyek a XIX. század első felében működtek vagy működésüket a történeti források vagy a fennmaradt tárgyi emlékek bizonyították. 1857-ben készült hivatalos kimutatás szerint Magyarországon 13, Erdélyben 5 kőedénygyárat vettek számba.22

A kiegyezés után a magyar kerámiaipar talán az egyetlen olyan iparág volt, ahol a tőkés átalakulás nem, vagy alig járult hozzá az ágazat fellendüléséhez, konjunkturális emelkedéséhez. Néhány nagy múltú, még a XIX. század elején vagy a reformkorban létesült magyarországi kőedénygyár éppen ezekben az évtizedekben szüntette meg a termelését. Emellett az 1860-as és az 1870-es években újjászerveződik néhány olyan gyártóhelyünk (például: a herendi porcelángyár, városlődi kőedénygyár), amelyek később jelentős szerepet töltöttek be az iparágban. Ekkor létesültek a pécsi Zsolnay-gyár vagy a tatai Fischer Ignác-féle üzem.23

Az 1865. évi statisztika 14 magyarországi kőedénygyárat említ: Apátfalva, Hollóháza, Igló, Körmöcbánya, Kőszeg, Lippa, Miskolc, Murány, Pápa, Pécs, Rozsnyó, Tata keménycserépgyárait, valamint a Horvátországban lévő zágrábi és krapinai üzemeket.24

1868-ban 13 kőedénygyártó üzem működött az országban.25 1 885-ben rendezett nagyméretű országos kiállítás kapcsán megjelent reprezentatív statisztika szerint már csak 10 kőedénygyár létezett.26 1896-ban már mindössze 7 olyan kőedénygyárunk volt, ahol a hagyományos (mészpátos) kőedényára előállításával foglalkoztak. Ezek a telephelyek Apátfalva, Hollóháza, Körmöcbánya, Miskolc, Murány, Telkibánya és Városlőd településeken üzemeltek.27

Az 1910-es évek elején már csak Bélapátfalván, Hollóházán, Városlődön készítettek kőedényeket. A hajdani virágzó kőedénygyártás leáldozóban volt.

22 HUNFALVY J., 1874. 111.

23 KATONA 1., 1983. 156.

24 FUTÓM., 1944. 304.

25 KŐNEK S., 1868. 342. Ezek a következők: Apátfalva, Hollóháza, Igló, Körmöcbánya, Kőszeg, Lippa, Miskolc, Murány, Nagymarton, Pápa, Pécs, Rozsnyó és Tata.

26 JEKKELFALUSSY J., 1886. 63.

27 KATONAI., 1986. 64.

17