Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Domokos György: Az olasz várépítészet és alkalmazása a magyar végvári rendszer kiépítésében
eljárások rendszerszerű alkalmazására, adott erősség ilyen jellegű teljes átalakítására ekkor még nem került sor. Viszont az olasz rendszer legjellemzőbb új eleme, a bástya, már ekkor megjelent a magyar várépítészetben. Ezek a védművek sok esetben a birtokosok egyéni kezdeményezésére ideérkezett olasz mesterek alkotásai, de több, királyi szolgálatban álló olasz várépítőről is tudunk.8 így pl. Patak várának építkezéseihez Perényi Péter hívott olasz mestereket, Niccolo da Milánót és Alessandro da Vedanót. Feltehetően ez utóbbi építette a lakótoronyhoz kapcsolódó övezőfalakat.9 E bástyákat értelemszerűen az adott vár a legveszélyeztetettebb pontjaira építették. Többek között ilyennek tekinthetők az egri vár Varkoch-, Sándor- és Dobó- bástyái, melyek a hosszú, nehezen fedezhető falszakaszok oltalmazására készültek.10 A hadügyek, ezen belül tehát a várépítkezések irányítása tekintetében is, a fentebb megjelölt korszakhatár, a Haditanács megalakulása, valóban fordulatot jelentett. Most már, az akadozó bürokrácia ellenére, viszonylagos rendszerességgel folytak az erődítési munkálatok. A várépítészet és az óolasz rendszer teljes körű alkalmazása szempontjából azonban egy korábbi időpont tűnik megfelelő korszakhatárnak (amennyiben egyáltalán szükség van erre). Ez pedig Komárom terveinek elkészülte 1548-ban, amely az első, egységes koncepción alapuló, újonnan épített erősség.11 A nagy, hadászatilag fontos várak többsége, mint pl. Szigetvár, Kanizsa, Győr, Komárom, Eger, és egy sor másodrendű erősség is alapvetően az olasz rendszer elvei szerint épült ki, egységes terv alapján. Ezeket a Haditanács által Magyarországra küldött itáliai szakemberek készítették.12 A központi várakat, eltekintve Gyula és Kanizsa palánkfalaitól, már kőből emelték, teljes falazással.13 E munkálatok a Haditanács irányításával és viszonylag tervszerűen folytak. A másod-harmadvonalbeli erősségeket is haditanácsi, sok esetben viszont már helyi kezdeményezésre igyekeztek megerősíteni. Ezeket a pénzhiány és bármikor várható támadások jelentette kényszer hatása alatt továbbra is az előző időszak „hevenyészett” módján, a hosszadalmas kőépítkezés helyett a helyi erőkkel és eszközökkel is kivitelezhető palánkfalazással végezték, de minden esetben igyekeztek a vár magjául szilárd kőépületet (templomot, udvarházat) választani.14 Ennek ellenére az olasz várépítészet hatása több esetben ezeken az erősségeken is megfigyelhető.15 Mindezekkel párhuzamosan továbbra is előfordult, hogy egy elavult védrendszerű vár veszélyeztetett pontját csupán egyetlen bástyával erősítették meg.16. Az olasz módszer rendszerszerű alkalmazása a nagyobb arányú korszerűsítésen átesett, illetve az újonnan épült várakon figyelhető meg. Az óolasz típusúak közé tartozik pl. Ecsed, Gyula, Győr, Kálló, Kassa, Kisvárda, Komárom, Ónod, Patak, Sárvár, Szendrő, Szigetvár. Néhány más erősség, mint Eger, Érsekújvár, Kanizsa, Szatmár és Várad,s már bizonyos újolasz jegyeket is mutat.17 180
