Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
Az elsődleges feladattal, az Adriától az Erdélyig húzódó végvárlánc építésével és másfél százados fenntartásával addig Magyarországon soha nem létezett teljesítményt nyújtott. Eredményeképpen, ha változó szerencsével is, sikertilt feltartóztatni a további török hódítást. Ehhez a feladatához az akkor legkorszerűbb európai hadiépítészet eredményeit használta fel itáliai, német, francia és németalföldi építészek és mesterek bevonásával, akik azt az „architecura militaris” legfrissebb elméletének és gyakorlatának birtokában első kézből alkalmazták Magyarországon. A királyi várépítő szervezet szolgálatában álló építészek és mesterek a királyi végvárak építésére szerződtek. Végvárakat azonban nemcsak az örökös anyagi gondokkal küzdködő királyi hatalom, hanem egyházi szervezetek, nagyvagyonú főurak is épittettek, a katonai építési hivatalok szakemberei az ő építkezéseiken is megjelentek. Az egyik legkorábbi, a Hont megyei Bozók prépostsága köré emelt végvárat Balassa Zsigmond építtette ismeretlen, feltételezhetően azonban olasz építésszel, éppen 1541 körül, a bányavárosok felé vezető út lezárására. Érsekújvár első várát az 1540-es évektől az esztergomi érsekség költségén királyi építész, Felice da Pisa tervei alapján, az ő ellenőrzése mellett emelték. Eger várának első építkezéseit Perényi Péter, őt követően pedig az egri püspökök végeztették. Sümeg várát a veszprémi püspök, Kontárét az óbudai prépost erődítette. Nyitra középkori várát az ottani püspökség korszerűsítette az 1570-es években Benedikt Kölbl közreműködésével, a garamszentbenedeki apátságból az esztergomi, a jászói prépostságból az egri káptalan építtetett várat130. Ahogyan a végvárak sorában a király által építtettek mellett megtalálhatók voltak az egyházi testületek és a magánosak által emeltek, a magánkézben levő várak között is volt nem egy, amely központi, királyi segítséggel épült. A végvárépítés rendkívüli terhei miatt eladósodott Habsburg kormányzat a királyi hatalom birtokában levő várakat, sokszor végvárakat is, az azokhoz tartozó uradalmakkal együtt nagy összegű készpénz lefizetése ellenében magánkézre juttatott. Ezek átadása majdnem minden esetben építési kötelezettség előírásával járt. Az átadást bonyolító illetékes kamara ilyenkor felsőbb utasításra építész és mesterek társaságában bizottságot küldött a helyszínre, az addig elkészült vagy azutánra előírt építkezések számbavételére és meghatározására. Az építészeket és a mestereket általában a legközelebbi katonai építési hivatalból rendelték ki. A királyi hatalom a magánkézben — ahogyan akkor nevezték, zálogba - adott várak építését esetenkint tervrajzok és költségvetések készítésével, építészek vagy mesterek kiküldésével, sőt olykor anyagi segítséggel, kölcsönnel is támogatta. Ezúton került Bazin, Szentgyörgy és Trencsén váraiba Pietro Ferabosco, Szádvárra és Munkácsra Hans Planck és Christoforo Stella131. A király szolgálatában álló építész vagy mester, amint arról az eredetileg a Peré168
