Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Nagy László: A végvári dicsőség virágkora és hanyatlása

és más művei. Szerk. és Utószót írta S. Varga Katalin Bp., 1985. 313-325.0.) Sajátos módon a többszörös erdélyi portai követ Borsos Tamás, aki bár örömmel regisztrálta, hogy Bocskai „csodálatos győzelmef-vei „kirázogatá” a „németet” Erdélyből és Magyarországból, mégis így vonta meg a küzdelem végeredményét: „Itiljék bölcs emberek meg, ha épületire vagy romlására volt az a kereszténységnek, mert itt a török császár portáján bizonyosan magoktól az törököktől értettem, oly igen megfogyatkozott állapottal volt az török császár ereje (t.i. 1604- ben,) hogy ha Bocskai István akkor az német ellen kardot nem fogott volna, csak másod/ik) esztendőben is közel az magyar birodalom az magyar korona alá visz- szajött volna.” ( Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Bukarest, 1972.

95.0.) Ezekkel megegyező vagy hasonló értékeléseket 1. Illésházy Istvánnál ( MHHS VII. k. IX.o.) Szamosközynél (MHHS XXX.k.265.0.) Rákóczi Zsigmond véleményét (HK 1893. 88-89.0.) Bethlen Gábor véleményét (Bethlen Gábor levelek. Bukarest, 1980. 210.O.) Bővebben a kérdésről Nagy László: Erdély és a tizenötéves háború. Századok, - továbbiakban SZ - 1982.4.SZ. stb.

28. Erről újabban 1. Nagy László: Kard és szerelem. Bp., 1985.

29. L. János M.Bak — Béla K.Király: War and Society in Eastern Central Europe. Vol.III. (1982.) s ebben különösen Fügedi Erik, Borosy András,s főként Szakály Ferenc írásait.

30. Az 1945 utáni első elfogulatlan részletes biográfia Mályusz Elemér. Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp., 1984. Korábbi munka Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban. Bp., 1977. Majd u.ö: Beilleszkedés Európában a kezdetektől 1440-ig. ( In: Magyarok Európában II. k. Bp., 1990.) Három évvel később megjelent tankönyvi jegyzetemben (Magyarország Európában. A honfoglalástól a közelmúltig) magam is igyekeztem méltó értékelését adni Zsigmondnak az európai és a magyar történelemben betöltött kimagasló szerepéről.

31. L. Nagy László: i.m. (1978.) lO.o.

32. Takáts Sándor és mások adatai egyértelműen alátámasztják, hogy a XVI-XVII. században a királyi végvárak és a magánföldesúri birtokban lévő erősségek katonaságának legalább egyharmada horvát volt és Magyarország fölszabadításában is a magyarok után a legtöbb katonát ők adták a török ellen a koalíciós seregben. L. erről újabban Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon. Bp., 1986.

33. Salamon Ferenc írja a XVI-XVII. századi történelmünkről szólva: „Az egyetértés oly tökéletes volt magyar és horvát között, hogy talán a külön elnevezés sem volt meg. Viszályoknak nyoma sem fordult elő azon századokban. Midőn érdekben, hazaszeretetben, a harcolás módjában és más szokásokban s végre a hősiességben egyenlők voltak, honnan jött volna tekintetbe a nyelvi különbség, mely fölött vita azon korban hallatlan volt.” (Az első Zrínyiek, Pest, 1865.) Takáts Sándor: „Magyar tisztek, magyar csapatok szolgálnak a Dráván túl is, s nálunk magyar földön a horvátországi és szlavóniai vitézek csakúgy szolgálnak mint a magyarok.” (A magyar gyalogság megalakulása. Bp., 1908.) Szekfü Gyula: „Magyarország nem sérti a horvát autonómiát, a magyar központi hatóságok, még a Kamara is szorgalmasan vigyáznak arra hogy a horvát-szlavon területen úgy a királyi tisztségviselők mint a különböző bizottságok tagjai tudjanak horvátul... elmagyaroso86