Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Czigány István: A végvári katonaság és a régularités a XVII. század utolsó két évtizedében
az uralkodóra letett eskü, a központi zsold és élelemellátás, a végvári katonaság regularizációjának egy-egy állomását jelentették. A császári hadvezetés a végváriak redukciójával párhuzamosan a szolgálatból elbocsátottakból és az ún. „szabad katonákból” reguláris ezredeket kezdett szervezni. Barkóczy István 1 672 tavaszán 1 000 fős magyar huszárezred felállítására kapott megbízást. Az ezred az első időben csak 5-600 emberből állott, s csak 1675-ben érte el az 1 000 fős létszámot. Barkóczy azonban huszárai mellett legkevesebb 500 szabad hajdút is toborzott seregébe. Szintén a redukció évében erősítették meg a Gospodi János és Réthey Zsigmond vezette mintegy száz lovassal a felső-magyarországi magyar főkapitányi csapatot.8 Pálffy János Károlyt, a későbbi híres altábornagyot, az 1672. július 28-án kiállított pátenssel egy tíz századból álló 880 fős horvát-magyar lovasezred toborzásával bízták meg. Összesen 20 000 tallért kapott a katonák 30 talléros foglalójának kifizetésére és további 15 000-et az egyéb kiadásokra.9 1672 nyarán további két horvát lovasezred felállítását kezdték meg Mathias Collato és Marco Sinovich ezredesek parancsnoksága alatt, feltételezésünk szerint azért, mert a végvári katonaság egy jelentős csoportja ebből a nációból tevődött ki, akiket szintén érzékenyen érintett a redukció.10 Az 1671/1672. évi redukciót történetírásunk máig is a végvári katonaság tömeges elbocsátásával azonosítja, mert a mintegy 11 000 végvári katonából az 1671 december 11-én kelt rendelettel 7 000 vitézt eresztett szélnek.11 A rendelkezés szerint a bányavidéki, a Kanizsa elleni és a felső-magyarországi főkapitányságok 2 400 fős létszámát 1 000 főre kellett redukálni, de a győri főkapitányságra a csökkentés nem vonatkozott. Az eredeti elképzelések végrehajtása az ország belpolitikai körülményei és az erősödő oszmán fenyegetés miatt sohasem került sor, sőt a katonaságot érintő ellenreformációs intézkedéseket jelentősen enyhítették. Úgy véljük az 1672-1680 közötti időszakban a királyi Magyarország katonaságánál a regularizációs törekvések egy strukturális átszervezést takartak. Ez az oka annak, hogy a király által közvetlenül finanszírozott végvári katonaság létszáma jelentősen csökkent, ám az innen kikerültek jelentős hányadát más egységekben alkalmazták. Ilyenek voltak a gyakorlatilag állandónak nevezhető mezei csapatok mint például a Barkóczy és a Pálffy ezredek. Szintén sok elbocsátott katona vállalt szolgálatot az olcsóságuk miatt 1673-tól gyors ütemben megszervezésre került ún. „szabad csapatokéban amelyekben az Udvari Kamara 1675 nyarán kelt kimutatása szerint csak Alsó-Magyaror- szágon 2 000 huszár és 1 000 hajdú szolgált.12 Bár a redukció folyamatával kapcsolatban a kutatásnak még számos homályos pontot kell tisztázni, de annyi bizonyos hogy az 1671/1672-es redukció nyomán a királyi Magyarország katonaságának létszámcsökkenése közel sem volt olyan mérvű ahogyan ezt eddig gondoltuk, sőt az intézkedéssorozat szá47
