Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a Magyar Királyságban a XVI. század második felében
Emellett a magyarok és a fenyegetett helyzetben élő alsó-ausztriai és stájer rendek a török elleni védelem megerősítése érdekében nem kis politikai nyomást gyakoroltak a birodalmi kormányzatra. Erre a lehetőséget a gazdasági helyzet viszonylagos javulása, stabilitása, illetve az Oszmán Birodalom katonai erejét lekötő hosszú és véres perzsa háború (1578-1590) teremtette meg. A látszattal ellentétben nem csupán arról van szó, hogy az 1576 és 1590 közötti időszakban átgondolt és tudatos munkával katonai szempontból hatékony védelmi rendszerré szervezték az ország területén szétszórt végvárakat. Az igazi nagy változást az jelentette, hogy ekkor alakították ki a rendszer működésének és fenntartásának igazgatási, gazdasági és politikai kereteit is. Ebből a szerteágazó, az ország és — bátran hozzátehetjük ~ a szűkebb régió gazdaságára, társadalmára és az államszervezetre egyaránt komoly hatást gyakorló folyamatból jelen tanulmány keretében csupán a katonai gondolkodás korabeli megújulásának kérdésére térnék ki alaposabban. Ezt viszont annál könnyebben megtehetjük, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ránk maradt a magyarországi védelmi rendszer kialakításáról 1576-77-78-ban lefolytatott haditanácskozások anyagának jelentős része. A jelenlegi ismereteim szerint kb. 800-1000 oldalnyi (de összességében valószínűleg több ezer oldalra rúgó) iratanyag figyelemre méltó tanulságokkal szolgál. Aminket hatásaiban leginkább érintő 1577-es haditanácskozás érdemi része ez év augusztusában és szeptemberében zajlott le Bécsben. A tanácskozáson jelen voltak: Emst főherceg, Georg Teuffel, a haditanács elnöke, Lazarus von Schwendi, Wilhelm von Hofkirchen bárók, Franz Poppendorf Károly főherceg képviseletében, Csehországból és a hozzákapcsolt tartományokból Jaroslaw Kolowrat, Hans von Opersdorf bárók, Friedrich Zierotin, Hans Redern, illetve az ő elutazásuk után Hans Wirkowsky. Ausztriából az Ennsen innen és túlról Wilhelm Rogendorf Landmarschal, és Andree Teuffel bárók. Gundaker herr von Starhenberg, Wolf Jörger bárók, Wolff Christoff Inzensdorf, Bernhardt Leo Gall, Georg von Hohenegg, Stájer, Karintia és Krajna képviseletében Hans Friedrich Hofrnan, Otto von Rotmansdorf, Ludwig Ungnad, Barthelme Khevenhüller, Weikhard zu Auersperg, és két Magyarországon szolgáló főtiszt Hans Rueber felső-magyarországi főkapitány és Christoff von Teuffenbach szatmári kapitány. Igaz, a résztvevők, a döntéshozók között nem találunk magyarokat, ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az említett személyek ne lettek volna nagyon is járatosak a magyarországi végvidék ügyeiben. A kéthónapos tanácskozás alaposságát és fontosságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a felvetett problémák, az ezzel kapcsolatos információk, nézetek, illetve megoldási javaslatok az uralkodó elé kerülő, letisztázott, tömörített változatban is 368 fóliót, azaz 736 oldalt töltöttek meg. Zárójelben kell megjegyeznünk, hogy a kódex nem, illetve csak bizonyos részeiben azonos az 30
