Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a Magyar Királyságban a XVI. század második felében

Eszterházy család levéltárában található, és Geőcze István által 1894-ben a Hadtörténelmi Közleményekben rettentő fordítási hibákkal közzétett dokumentummal.3

Az általam használt kódex bevezető szavaiból megtudhatjuk, hogy a jelenlegi tanácskozást már más hasonló tanácskozások is megelőzték mert a békének ezen helyzete igen rossz és semmi biztonságot arra építeni nem lehet.,.”4. A török katonák ugyanis pontosan ismerik a velük szemben fekvő várak helyzetét, felszerelését, őrségük létszámát és állapotát. Minél gyengébb ellenállásba ütköznek, annál hevesebben és annál gyakrabban támadnak. Az állandó betörések és rablások ellenére is meg kell azonban tartani békét, amelynek fontos feltétele ,,Az ajándék időbeni beküldése és a béke a szomszédokkal", Erdéllyel és Lengyelországgal. Különösen Erdélyre kell nagy gondot fordítani, mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a török a nagy háborúkat mindig Erdély miatt, vagy Erdély védelmének ürügyén indította. Ezért a felső- magyarországi főkapitányoknak egyszer és mindenkorra meg kell parancsolni, hogy őfelsége a császár határozott parancsa nélkül semmi ellenségeskedést nem kezdhetnek az erdélyiekkel, sőt kötelességükké kell tenni, hogy jó és baráti kapcsolatokat építsenek ki velük.

A dokumentum egyik legérdekesebb része, a hadügy és a politika összefonódását legjobban demonstráló „A magyar nehézségeket illetően’’ című fejezet. Ebben a jelenlévők nyíltan és kertelés nélkül kimondják, hogy a magyarokra a Birodalom védelme érdekében igen-igen nagy szükség van. Ugyanakkor elismerik és messzemenően méltányolják a magyarok eddigi áldozatvállalását és veszteségeit. Éppen ezért többször és nyomatékosan felhívják az uralkodó, és burkolt formában az egész kormányzat figyelmét a magyarok iránti megkülönböztetett figyelem és megkülönböztetett bánásmód fontosságára. Hosszasan fejtegetik, hogy mivel a magyarok egy ideje már az ausztriai ház iránt engedelmesek és annak védelmében élnek, és mivel országuk, népük legnagyobb részét elvesztve ők szenvedték el a legtöbb kárt, tanácsos lenne a kevés megmaradtakat megvédeni. Annál is inkább, mivel közülük sokan úgy vélik, hogy minél tovább maradnak német kormányzat alatt, annál biztosabban jutnak tönkre. Ha ellenben török védnökség alá helyezik magukat, ahogyan az erdélyiek, akkor majd megszűnnek az ellenség napi betörései. Emiatt szükséges, de jogos és méltányos is azon igyekezni, hogy a magyarok jóindulatát, mivel rájuk, mint védelmezőre még biztosan hosszú ideig szükség lesz, az uralkodó megtartsa. Ezért a katonák megszolgált zsoldját mindenkor maradéktalanul fizessék ki. Előkelőbb és híresebb embereiket őfelsége emelje magához, miáltal hűséggel gondolnak majd uralkodójukra. Ha a király bizalmat és jóindulatot mutat irántuk, a magyarok kedvet nyernek a német kormányzat alatt maradni, és az egyetértés közöttük megmarad. Mert mint mondják.. „...

31