Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai)

1525-ből származik Geszti László éneke c. töredékes versünk, benne a következő, határozottan idevágó sorral:

,, Kereszténységnek jó vérti lennétek... ”

A vers keletkezéstörténetéből tudjuk, szerzője azt éppen török elleni adhor- tationak szánta, könnyedén fölismerhetjük a latin szövegmintát: clypeus Chris- tianitatis. A következő szerző Görcsöni Ambrus, akinek 1567-68 táján a Mátyás király életéről szerzett versében olvashatjuk:

„Lám iámborul szolgál keresztyénségnec,

Isten után payzsa mü földiinknec Es rontója a dühös pogán népnec.”

Itt is a clypeus, scutum magyarításáról van szó, azonban az Isten után besorolás már a reformáció hangsúlyeltolódásából következik, a „mü földünknec” pedig erősen csökkenti a korábbi értelmezési tartományt. Jelentése elsősorban Mátyás királyra vonatkozik. A kevés XVI. századi változat között azonban ott találjuk a korszak legnagyobb magyar költőjét; Balassi Bálint búcsúversében a latin nyelvű humanista művek legközelebbi rokona szólal meg anyanyelvűnkön:

„0 én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!”

A kezdő strófa hangsúlyos intonálása Magyarország legmeghatározóbb attribútumát mondja ki, éppen azt vállalja Balassi, amely már ott keringett majd másfél száz esztendő humanista latin irodalmában, politikai vélekedésében, s amelyet magáénak fogadott el a magyarság is önértékelésében. Csak ezt tudva értelmezhetjük igazán Balassi ezen strófáját, hiszen gyűjtőlencseként összegzi fókuszpontjában több mint száz év eszmetörténeti, irodalmi fejleményeinek sugárzását. A Valedicit patriae nyitó versszaka azért is figyelmet érdemel , mert Balassi meri-akarja leginkább vállalni a humanista latin nyelvű változat egészét. Személyisége, költői alkata azért is a legalkalmasabb erre, mivel kortársai között legkevésbé kötötték őt a másoknál nagyon is érvényesülő tételes teológiai-ideológiai megfontolások, vagy felekezeti szorossággal működő szempontok. Márpedig - majd látni fogjuk - a propugnaculum-gon- dolat aktív, világi erényeket bőven vállaló heroizmusa, a fegyveres helytállás hősiességének hangoztatása sokáig összeférhetetlen a wittenbergi történetfilozófia értékrendjével, ideológiai, erkölcsi intencióival. Másfelől Balassi életútjának egyik legmeghatározóbb és legtartósabb élménye a propugnacu- lum-gondolat erőterében zajlik, mindennapi próbatételei között telnek hétköznapjai: az innen származó megszenvedett élettények erkölcsi-eszmei konzek227