Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai)
venciái könnyedén és természetesen illeszthetők egy távlatosabb koncepcióba. A hősi életet élő alkotó tevékenységének valóságos és eszményi tere a kereszténység védőbástyája: Magyarország. A jól ismert etikai eszmények is közel esnek a védőbástya értékvilágához, bár annak szőkébb, belső köréhez tartoznak: „Az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó sólymok mezőn széllel járnak, vagdalkoznak, futtatnak.” Nem állítjuk azt, hogy ezek azonosak lennének a propugnaculum Christia- nitatis etikai eszményeivel, de igenis részei, fontos elemei a védőbástya gondolat hagyományrendszerében látott éthosznak s genetikailag minden bizonynyal jóval szorosabban összetartoznak, mint eddig azt gondoltuk. Sok tényező együttes hatása tudatosíthatta mindezt Balassi alkotói szemléletében, amelyek származhattak irodalmi műveltségéből, vagy bármely más ideológiai orientációt hordozó kulturális-politikai ismeretekből. Mélyen gyökerezhetett ennek tudása a családi hagyományokban, hiszen a költő családját és édesapját: Balassi Jánost neves külföldi írástudók is e védőbástya fő harcosai között tartják számon. 1575-ben jelenik meg Baselben J.Simler kiadásában, jegyzeteivel Aethicus Cosmographia c. műve, melyet a sajtó alá rendező Balassi Jánosnak dedikált. Az ajánlás több okot is fölsorol, amiért a szerző művét Balassinak dedikálja. Kultúrapártoló erényei mellett azért dicséri kiváltképpen a magyar arisztokratát, mivel az a Pannónia a hazája, amely már hosszú évek óta Germania oltalmazó védőfala és egyedül tartóztatja föl a törökök vad áradatát és visszaveri előnyomulásukat Németország irányába. Hálával kell gondolni egész Hungáriára, kiváltképpen azokra, akik ezt a küzdelmet szervezik, irányítják, de saját vérüket is ontják hazájukért és vallásukért. Közöttük van a Balassi-család emberemlékezet óta, hiszen János apja ott küzdött a mohácsi csatában Lajos király oldalán.26 Balassi azonban nem éri be ennyivel versében, hanem a csonkítatlan humanista értelmezés szerint hazáját nemcsak Germania, hanem az egész kereszténység védőbástyájának tekinti. (Még akkor is, ha Germania védelmezésében Pannóniának és benne a költő családjának, hízelgőén előkelő helyet is jelölt ki J. Simler.) A propugnaculum-toposz latinos műveltségű, humanista értelmiségi elit körében alakult ki és vált elterjedté, ez volt a fő hordozója. A legújabb kutatás azonban azt bizonyítja, hogy - eléggé még nem ismert közvetítő csatornákon keresztül - lehatolt a hétköznapi tudatba: jelen volt a végvári élet mindennapjaiban. Magukénak érezték az írásbeliség elemi fokára eljutó katonák, várbeli szám- tartók, kishivatalnokok, de bizonyára az illiteratus vitézek is számosán. Számukra ez sokszor mindennapi vállalásaik, döntéseik, értékszempontjaik, erkölcsi felelősségük távoli vezérlője, tudatosítója lehetett, önbizalmuk forrása, de csüggedéseik, reménytelenségük, perlekedő elégedetlenségük is származhatott innen.27 228
