Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai)

a mohácsi csata évében Paul Anderbach : „das manlich starke Ungarische volk mehr dann hundert jare ein vester mawer und stellener hammer deutschen landen gewesen ist, wider den genanten hewbtfmdt Christlichs namens, den Türcken.”14 Lényegében ezt ismétli 1532-ben ./. Eck; „Iám plus centum annis (quando imperator Sigismundus Belgradum a despota Serviae emit) Hungarian habuimus antemurale.15 Egyre többen vélekedtek így a korszak politikai, pub­licisztikai és szépirodalmában: J. Agricola, J. Langius, M. Soiter, S. Sadletus, M. Schrott.16 E tény önmagában több nézőpontból értékelhető: tárgyilagosan úgy, hogy elismeri továbbra is a magyarság áldozatát s minél hathatósabb katonai-politikai megsegítését tartja elengedhetetlennek. De bizalmatlanul, gyanakvással is megközelíthető: Magyarország véglegesé váló területi-politi­kai széttagoltsága nagyon ellentmondásossá teszi kapcsolatát az osztrák tarto­mányokkal és a Birodalommal. A magyar álláspontot is erősen befolyásolja a mindenkori politikai pozíció, néhány változat azonban elkülöníthető. Elfogad­ni a német besorolást, hogy országunk valóban Germania védőbástyája, meg­segítése azonban a keresztény szolidaritás hittestvéri kötelessége, hiszen éppen eleget védelmeztük korábban önfeláldozó módon az egész kereszténységet. A segítségnyújtást ha nem a keresztényi együttérzés, legalább a politikai, katonai érdek és szükségesség indokolja, hiszen Magyarország kapu is lehet nyugat felé. Ritkábban találkozunk még az egész kereszténységet oltalmazó védőbás­tya-tudathoz való görcsös ragaszkodással, amely szerint Magyarország az erre való alkalmasságát vereségei ellenére sem veszítette el, mert képessé teszi erre elpusztíthatatlan erkölcsi állhatatossága, akár a mártíriumot is vállaló elszánt­sága. Ez pedig nem a katonai sikerek függvénye, hanem lelki és erkölcsi vállalás működteti, amely a Gondviselés által néki kijelölt hivatástudatból táplálkozik. Ez utóbbi változat - még nem kellően vizsgált mértékben - jelen van a XVI. század neolatin hazai irodalmában, publicisztikájában, a misszilis levelezés írásbeliségének szintjén. Előzmények után ennek összegezése az 1587-ben Wittenbergben megjelent Zrínyi-album.17 1522-ben a nürnbergi birodalmi gyűlésen is a rendek elé lép Macedóniai László, hogy biztosítsa hallgatóit a magyarok kereszténységéről és a Biroda­lom iránti baráti érzelmeiről. Mert keresztények vagyunk, e Szent Római birodalom szövetségesei és barátai. Őseink már régtől fogva, mintegy százöt­ven éve Őrködnek a vártán nyugalmunk és a kereszténység közös nyugalma fölött vigyázva. És korántsem vértelen harcban óvták meg a keresztény hatá­rokat; nagyon is kegyetlen ára volt annak... a nagy pusztaságtól és elhanya­goltságtól rútan merednek felénk Magyarország legnemesebb vidékei, melye­ken hány mezőt, hány várost, hány templomot, hány oltárt, kegyhelyet forgat­tak fel vagy változtattak világi célúvá szentségtörő kezek? Nincs Magyaror­szágon ház, ahonnan a bú és bánat hiányozna. A gyermekeket szüleik szeme láttára, a szülőket szülötteik szeme előtt, a tisztes családanyákat s a tiszta 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom