Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai)

vekedett reményünk és bátorságunk hazánk megoltalmazását illetően. Annál nagyobb lehet a reményünk a keresztény szolgaság lerázására mennél kitartóbbak vagyunk. Befejezni (u.i.: a hadjáratot, I. M.) pedig akkor fogjuk, ha a megvert ellenség sarkában maradunk, s ha mindaddig nem tágítunk, amíg az ellenségnek Európából való kiűzése valóra nem váltja reményeinket.”9 Ugyancsak Vitéz János 1453-ban így mutatja be hazája rég zajló küzdelmét a frankfurti birodalmi gyűlésen: „Immár körülbelül hatva esztendőt számlálhatunk, hogy felséges király urunk dicső király elődei a háborúk dühödt tüzétől szenvedtek, mely egyedül az ő gondjukként egyetlen nép fegyvereire nehezedett, föltartóztatásukra sok verejtéket és sok fáradságot fordítottak, s miközben váltakozó szerencsével vívtak meg ellenük sok-sok ütközetet, tulajdon testük pajzsával védelmezték a kereszténység többi arcvonalát és belső területeit. Miután pedig maguk a királyok, vagy helyettük és nevükben mások mind mostanig számos szerencsés csatát vívtak meg, és hol ők mértek az ellenségre, hol meg fordítva, az ellenségtől szenvedtek el súlyos csapásokat: végül is a hit és a hívők oltalmazásának eme gondja s föladata mint jogos örökség szállt elődeiről a mi király urunk őfelségére.”10 Vetési László 1475-ben kinyomtatott, IV. Sixtus pápa előtt elmondott beszéde hasonló tartalmú és érvelésű, központi gondolata a pro- pugnaculum Christianitatis, melyet hősi erőfeszítéssel Mátyás országa betölt.11

Már a korszak vége felé, 1509-ben írja Hagymási Bálint Ad Pannoniam című versét, amellyel Petrarca Salve, cara Deo tollus c. ódáját imitálja. Műve a természeti gazdagság és hősi erények összefonódását, boldog arányosságát mutatja Magyarországon. Antikizáló szemlélettel jellemzi országa termékenységét, amely csupa harmónia és derű s magabiztosan hősi erényeiben bízik, mellyel a vad ellenséget messze tudjuk kergetni.

„Szerencsés drága föld, te vagy hitünknek Örök dísze és bárhonnan zúduljon,

Csupán te vagy a Krisztus-hívő népnek Védelme és legyőzhetetlen pajzsa,

Söpörd halálba már e számos csűrhét,

Amely a népek rablásán nőtt eddig,

Már mind e nép joggal szomjazza vérét,

Pusztítsd hát el nevét is a töröknek.

Boldog ország, aki a Hectorokból Vitéz hadakat szülsz s kebleden gyakorlott Szilajlelkű, kemény csapatot táplálsz,

Az egyetlen vagy, kinek ifjúsága A római bábénál versenyez S kik Trója fényével együtt ragyognak,

Nevelsz Catókat, Scipiókat oktatsz.”12.

221