Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
che késő középkori építőpáholyából alakult és összefüggésben volt Bécs első, 1529-es török ostromával.24 A Habsburg tartományokban ezt megelőzően is működtek állandóan alkalmazott építészek és építőmesterek. A morva származású Hans Tscherte már 1522-ben Alsóausztria hercegi építőmestere25, Giorgio Spatio 1522-1523-ban a görzi kerület császári építésze volt.26 1553 tavaszán az addig Győrött dolgozó Valtelinát embereivel tehát az Alsóausztriai Kamara építési hivatala küldte Egerbe. Az erre vonatkozó utasítást az Udvari Kamara adta ki és a tartományi kamara Bauamtjának vezetője, Hermes Schallautzer hajtotta végre. Az esetből levonható következtetés szerint Győrött és Egerben egyaránt a királyi hatalom nevében az Udvari Kamara volt az építtető, a megvalósító pedig az alsóausztriai kamara Schallautzer vezette építési hivatala, az e célra szerződtetett itáliai mesterek segítségével. Az 1541 utáni Magyarországon a török előrenyomulását megállító végvárvonal kialakítására, megépítésére sem pénz, sem szakember, sem az ekkora feladatot megoldani tudó, központilag irányítható és a feladat minden részletét átfogni tudó építési szervezet nem volt. Az erre a célra igénybe vehető, semmiképpen sem elégséges hazai királyi jövedelmek mellett a végvárak építése külső segítséggel, a Habsburgok egyéb országai által megszavazott és a német birodalom által felajánlott segélyből történt. így fizette Alsóausztria a győri főkapitányság várainak építését, a kanizsaiét Felső- és Belsőausztria, Érsekújvárét az esztergomi érsekség mellett Szilézia, a nyugati Felvidék váraiét részben Morvaország.27 A pénzhiány mellett a külföldi segítséget a szakemberek hiánya is megkövetelte. A megmaradt magyarországi városokban működő céhek kis létszámú kőműves és kőfaragó gárdája erre a feladatra nem csak az Adriától Erdélyig húzódó végvárvonal kiépítéséhez szükséges mesteremberekkel, de az ehhez szükséges műszaki felkészültséggel és szervezési tapasztalattal sem rendelkezett. A kor haditechnikai követelményeinek megfelelő, az európai viszonylatban fejlett török tüzérség ostromának ellenállni tudó várak építéséhez nem volt sem megfelelő építész, sem mesterember. Az akkor korszerű várak építéséhez szükséges szaktudás birtokában csak az az Itália volt, amelyben éppen ebben a korban, a XV. században alakult ki a hadiépítészet új tudománya, az „architecture militaris”. Ez az oka annak, hogy az uralkodói székhely, Bécs erődítményeinek korszerűsítésére Itáliából hívtak építészeket és mestereket az 1520-as évektől kezdve. Velük alakíttatták ki éppen elsősorban Bécs megerősítése céljából a Schallautzer által vezetett alsóausztriai építési hivatalt, amelynek ő szervezési és gazdasági vezetője volt, építészeti irányítója pedig a magyarországi szereplésükről is ismert olasz kirá158
