Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Koppány Tibor: A magyarországi végvárak építési szervezete a XVI-XVII. században
lyi építészek, „architectus regius”-ok, mint Sigismondo da Préda, Francisco da Pozzo, vagy Pietro Ferabosco. Királyi utasításra ők készítették a várerődítések tervrajzait és ők ellenőrizték megvalósításukat az Udvari Tanács döntése alapján. Magát az építést eleinte a császári építőmester címét viselő Hans Tscherte28, később a Benedikt Kölbl29 és Antonio Continella30 keze alatt dolgozó, az Udvari Kamara által felfogadott nemzetközi építőgárda végezte: délnémet, osztrák, cseh és főleg olasz kőművesek, kőfaragók, ácsok és más építőipari szakmába dolgozók, valamennyien pallérokkal és segédekkel, inasokkal rendelkező, vállalkozó céhes mesterek. A Bécsben és a Magyarországgal szomszédos osztrák területeken folyó királyi építkezések munkájának szervezését és adminisztrációját végezte az előbb vázolt, Bauamtnak nevezett iroda, az adatok szerint mindig építőmesteri képesítéssel rendelkező építési írnok vezetésével, a pénzt elszámoló és a béreket kifizető fizetőmesterrel, az anyagbeszerzést, kiadást és annak elszámolását végző raktárossal és további hivatalnokokkal. A Bécs központtal működő alsóausztriai mellett 1540-től Grázban létezett a második, a belsőausztriai építési hivatal31. Az adatok nyomán úgy tűnik, ennek kezdettől fogva az építész Domenico deli’ Allio volt a vezetője. A magyarországi végvárak rendszerének kiépítésére 1541 után ezt a királyi építőszervezetet használták fel. Ezzel a szervezettel lett az ezt követő másfél évszázad folyamán a király, illetve a királyi hatalom a három részre szakadt ország legjelentősebb építtetője. Az 1550-es években az alsóausztriai vagy a belsőausztriai tartományi építési hivatal alá rendelt, helyi feladatú építési hivatalt minden nagyobb, jelentősebb végvárépítés székhelyén szerveztek. Erre vall a nemcsak Győrött, Kanizsán, Komáromban és Pápán, hanem Szatmáron (1577), Egerben (1574), Veszprémben (1589), Esztergomban (1597), Tokajban (1570) megtalálható építési írnok, a Kanizsa és Kassa mellett Győrben (1563), Esztergomban (1597), Komáromban (1601) fellelhető fizetőmester, a pozsonyi királyi vár átépítésén említett építési ellenőr (1553) személye.32 A királyi biztosként működő kerületi főkapitányok vagy a központilag kiküldött királyi biztosok mellett a helyi prefektusok, superintendensek szinte kivétel nélkül olasz építőmesterek voltak. Ilyenek Győrött a milánói Bemardo Magno (1567: Jaurensium operarum praefectus).33 Az Udvari Haditanács 1556-ban történt alapításával a királyi várépítő szervezet felépítésében változás történt, a megrendelő és az ellenőrző szerepkörét ugyanis az vette át az Udvari Kamarától. A várak építésére vonatkozó utasításokat az uralkodó elnöklete alatt működő Udvari Tanács, a Hofrat elhatározása nyomán ettől kezdve az öt tagú Haditanács hatáskörébe utalták.34 A magyarországi végvárakban folyó építkezéseket Schallautzer 1561-ben bekö159
