Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Öze Sándor: A vörösbor elterjedése a XVI. század közepi dél-dunántúli Nádasdy-uradalmakban
“Továbá, ha Zalavár tartománinak keli behordani az várba az pénzen vet borokat, higie kegielmed az dézma kün marad, mert iken kevés jobági vagion Zalavárhoz, és azoknak is nich barmok és nagi munka az várba behordani az töltésen és mék kihordani, ha kegielmednek tettenék, ara Senei uram viselne kondot a zenérire Török Bernált uram." — írja október 2-án 1556-ban. Arról is értesít bennünket, hogy egész Kanizsa tartományban nincs egyetlen prés sem, csak valami hitvány tekerőszékek. Ez azért érdekes, mert a vidéken hagyományosan préssel állították elő a 14. század óta a bort. Csányi is ezért teszi szóvá a préshiányt, amelyet mindenképpen a török hódítás által okozott új helyzetnek könyvelhetünk el. Az exportlehetőséget ezen eljárási mód meghonosításával növelni tudták. Az éves exportot a pincehelyek befogadóképessége szabályozta valamint a hordószám és a szállítóeszközök. A zalavári pénzen vett bor ekkor 46 hordó. A szenyéri pénzen foglalt borokról ezt Írja: "az zekénisék töröknek is fizet, egiéb niomorúság, keniérzükséke is rajtok vagion, az bor sem job az it valónál, és it 5 köblivel ot 4 köblivel jár, és hogi kiáltás ne légién, mekírtam Oroztoni uramnak, hogi zabádon hagia eladni mindeneknek. Hanem Haladon hatam neháni veresbort mektartni, hol job az bor, közelb is elhozni." A Sennyey Ferenc által küldött miőségi borokat 12-14 krajcáron árulják. A helyi hegyvám bort 4 krajcáron mérik ki az uradalmi kocsmában, de az uraság sajátjából is méret ki, mert lakossági igény van rá, ugyanis sokkal jobb minőságű. Ennek ára 4 pénz. Nádasdy szíve szerint exportálta volna az egész termést. Viszonylag ritka lehetett ekkor még a vörösbor, az is inkább a török fronttal közvetlenül érintkező somogyi váruradalomban termett. 1557. október elején azt írja, hogy a vörösborok felől már későn parancsolt a nádor. 1560. július 15-én azt tudjuk meg, hogy 6 hordó szenyéri bort küld urának. Hárma fehér, hárma vörös. "Bizoni jó borok, ha azután mek nem bontják. Tenei Bornemisza Miháli vagion velek, válazték feniegetém mekírtam az boroknak köböl és pint zámát.” Tehát van érdeklődés a vörös fajta iránt, bár még mintegy kétszáz-kétszázötven évig a fehérbor lesz a keresett élvezeti cikk, mind itthon, mind külföldön. Ismert János király mondása, aki a szükséget szenvedő királyi udvart azzal jellemezte, hogy olyan szegények, hogy már a vörösbort is megisszák. A király itt a számára kissé primitív eljárási móddal készült, a törkölyön hagyás miatt erősen csersavas bort kifogásolta, amelyet a Balkánon is hígítottak, kevertek (például gipsszel.) 5 Pince nincs. 144
