Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Hegyi Klára: Számítások a hódoltsági török várak haderejéről
Ezt a gyakorlatilag teljes feltöltöttséget 148 csereember beállításával sikerült biztosítani. 1558-ban a legénység 44, 1559-ben 45%-a képviselte az értékesebb alakulatokat. Amíg a folyamatot a következő évtizedekben két mustra alapján követni tudjuk, kisebb ingadozásokkal ezt a helyzetet látjuk viszont. 1569/70-ben az üres helyek száma kissé emelkedni látszik.31 A név szerint felsorolt 1606 katona kb. 3%-a hiányzott a szemle idején, a jelenlévők között 152-en csereemberek voltak. Az értékesebb alakulatok részesedése az összlétszámból ekkor is 44%-os; ez 703 katonát jelent, akik közüli mindössze nyolcán hiányoztak. A gyengébbek, az azabok és a martalócok állományából, 903 emberből viszont 45-en hiányoztak, és a cserék kétharmadára is ebben a két alakulatban volt szükség. A kettős erőd belső viszonyait 1573/74-ben ismerjük a legbiztosabban, mext ekkor az írnok nemcsak a mustrajeleket vezette rá a névsorra, hanem tizedenként a létszámot és a zsoldokat is összesítette32 (a kevés, így készült lista megmenti a felhasználót annak eldöntéséről, hogy a homályos mikrofilmen mustrajelet vagy piszkot lát, s hogy a bejegyzett cserék a szemle előtt vagy után estek-e meg). Nos, Esztergom és Dzsigerdelen kettős erősségének 1599 védője közül ebben az évben 32-en hiányoztak, a legénységnek tehát 98%-át találta helyén a mustra. A 32 üres hely közül a szemlét követő hónapokban 24-et betöltötték, az év második felében így már csak nyolc katona hiányzott a várból. A mustra előtt 110 csereember állt szolgálatba, többségük most is az azabok és a martalócok közé, akiknek részesedése az egész állományból teljesen megegyezett az előző éviekkel. Ez a sok, nehezen követhető és emészthető szám és százalék egyértelmű, világos változásokat mutat. Budától, Pesttől és néhány korai Duna-menti helyőrségtől eltekintve a hódoltságban 1543-ban beszélhetünk először egybefüggő török végvári láncolatról, az első zsoldlisták is ebből az évből maradtak fenn. Ezek arról beszélnek, hogy a hadvezetés nagy lélekszámú, gondosan megtei-vezett és feltöltött őrségeket ültetett új váraiba. Az indulás szervezési nehézségei és hibái, az ismeretlen, távoli határvidékre küldött katonák tömeges szökése és a várkatonaságnak az újabb hódításokat követő át- meg átcsoportosítása zűrzavart okozott a várakban: az indulásra szánt mintaőrségeket néhány hónap alatt rendetlenné zilálta, létszámukban pedig eiősen leapasztotta. Az első években - többek között - Vác és Visegrád őrségei is az Esztergoméhoz hasonló képet mutatnak. Vác 1543-as elfoglalásakor 408 védőt rendeltek a várba,33 akiknek az első zsoldfizetéskor tartott mustra csak 79%-át találta a helyén. Rövid magyar birtoklás után a várat 1544-ben szállták meg véglegesen a törökök. Ekkor 390 katona került ide, az első szemle idején 84%-uk volt jelen.34 Visegrádot 1544. május 1-én elvben 477, a valóságban 412 védő (az oda rendeltek 86%-a) őrizte.35 A katonák menekülése ennél is erősebb volt, hiszen ezt a foghíjas legénységet is csak folyamatos feltöltéssel sikerült fenntartani. Vác 408 álláshelye közül három hónap alatt 44 cserélt 117
