Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Hegyi Klára: Számítások a hódoltsági török várak haderejéről
ember került, a „jelen van” betűjelét már az ő nevük fölé jegyezték. Végül is három hónap alatt 1350 katona, az eredeti védősereg 42%-a hagyta ott a várat. (Egy részük talán meg sem érkezett?) A következő pénzügyi évben Esztergom védői szokás szerint négyszer kaptak zsoldot. Az elő évnegyedből egy mustrajelekkel ellátott névsor,27 a további háromból a zsoldelszámolások 28 maradtak fenn. A listák figyelemre méltó - és a fontos várakban általános — változások kezdetét mutatják az őrség szerkezetében és belső mozgásaiban. Az első negyedévi mustrajeleket a katonák olyan alapnévsorára vezették rá, amely az összlétszámot tekintve alig különbözik az előző évitől: összesen 3167 katona nevét tartalmazza. Már az alapnévsoron látszik azonban a hadvezetésnek az a törekvése, amely majd a század végére alaposan átalakítja az őrség szerkezetét, nevezetesen az, hogy erősítse az értékesebb alakulatokat és leépítse a gyengébbeket. A fáriszok száma az előző évhez képest a két és félszeresére emelkedett, míg a martalócok közül 300 katonát kivontak a várból. Esztergom mint flottabázis fontosságát mutatja, hogy a hajókon is szolgáló azabok létszámát tartani igyekeztek, és az előző évben szinte kiürült hajóépítő műhelyt újra feltöltötték. A legénység előző évi 62%-os jelenléte után ez a szemle már a katonák 70%-át találta a helyén. Az őrség kezdett összerázódni és megállapodni. Ez mindenek előtt a lovas alakulatokra áll: a fáriszok 89, a martalócok 86%-a volt jelen a szemle idején. Legtöbben az azabok közül hiányoztak, kerekítve 1300-as állományuknak csak a fele tartott ki a szolgálatban. A mustrát követő évnegyed (1544. június 22 - szeptember 17.) adatai azt mutatják, hogy az átrendeződés nem állt le. Ekkor az értékesebb alakulatok részesedése a kezdeti egynegyedről 43%-ra emelkedett. Esztergom őrségéről ezt követően csak 1557/58-ban alkothatunk pontos képet egy mustralajstrom29 segítségével. A Dzsigerdelennel ekkor már kettős várrá nőtt erődrendszerben 1499 katonát vettek nyilvántartásba, akik közül a szemle csak 11 embert nem talált a helyén. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a kettős várban minden mozgás: háborús veszteség, kilépés, áthelyezés elült volna. Az 1499 név fölé az írnok 176 cserét jegyzett fel, ami az éppen üresen álló helyekkel együtt a legénység 12%-át teszi ki. Ezt a háborús időben (a fentebb emlegetet kazai csata évében járunk) természetes, egytized körüli fogyást könnyedén pótolni lehetett. A zsoldlista megállapodottságról tanúskodik. A hadvezetés feladta a sokezres mintaőrség ábrándját, az összlétszámot kevesebb mint felére csökkentette, ezt az állományt viszont rendben tartotta. A katonák megállapodtak szolgálati helyükön, tömeges elvándorlásuk a belső mozgásnak arra a szintjére mérséklődött, amely háborús körülmények között normálisnak mondható. A következő, 1558/59-ben megejtett mustra30 további javulást mutat. Ekkor Esztergom és Dzsigerdelen 1503 védője közül mindössze hat lovas hiányzott. 116
