Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.7. „Anyai nyelvünk dicsősége”

feladatokat a Habsburg-tartományokban különféle mezőgazdasági társaságok oldották meg, nálunk a püspök-földesúrnak kellett az ilyen jellegű igények kielégítésére is gondolnia.

Hasonló a helyzet az állategészségügy terén. Ennek szem előtt tartását egy egri kiadvány jelzi (A barmokrúl Ausztriában tett rendelések..., Eger, 1760), ezt németből Szathmáry Király György forította magyarra Barkóczy ösztönzésére. Már jóval később, de ugyanezek az indokok vezettek Baróti Szabó Dávid Paraszti majorság című verses gazdaságtanának kiadásához is (Kassa, 1779).

Ha nem is nagy az ilyen jellegű kiadványok száma, azt mindenesetre jelzi, hogy a közép-európai agrotechnikai fejlődéshez a magyarországi egyházi tudományosság - s ezen belül az egri püspöki nyomda - is igyekezett felzárkózni, a maga szerényebb eszközeivel megkísérelte a külföldi eredmények hazai átvételét, megismertetését és hasznosítását elősegíteni.

2.7. „Anyai nyelvünk dicsősége”

1772 előtt aligha találunk olyan magyar irodalmi mecénást, akinek anyanyelvi programjáról a kortársak és a közvetlen utókor többet beszélne, mint a Barkóczyéról. írók, költők, fordítók és kiadók, versek és könyvajánlások emlékeznek meg a püspök nyelvápoló törekvéseiről s ezt a jelenséget még akkor is elismerésre méltónak tarthatjuk, ha - mint arra Kosáry Domokos figyelmeztet - „Barkóczy nyelvpártolása... nem a felvilágosodás értelmében vett nemzeti nyelvi programot képviselte”.177 Valóban a megnövekedett rendi-nemesi öntudat jele ekkor még a büszkeséggel vallott anyanyelvi kulturáltság, Barkóczytól nem is lenne jogos a polgári nemzettudat számonkérése. Törekvéseinek eredményei, a megjelent művek azonban nyelvi pallérozottságuk miatt mégiscsak előrevitték a nemzeti kultúra ügyét, programja pedig végül is beletorkollott a felvilágosodás elterjedésével felvirágzó magyar irodalmi fejlődés folyamatába. A nemesi-rendi-főpapi anyanyelvpártoló törekvések - még ha nem is volt közük a felvilágosodott eszmékhez - mégiscsak olyan irányt képviseltek, amely rövidesen találkozott a modernebb gondolati töltésű nemzeti nyelvi programokkal, így jelentőségüket aligha lenne helyes alábecsülni, netán kihagyni a 18. század második felének oly gazdag szellemi körképének felvázolásából. Ha tehát célszerűnek látjuk, hogy számbavegyük az idevágó tényeket, nem a helytörténész túlzásokba bocsátkozó lelkesültsége rejlik figyelmünk mögött, hanem az a szándék, hogy a magyar művelődés múltjáról árnyalt és lehetőleg sokoldalú képet kapjunk . Ehhez pedig időnként egy-egy régió (esetünkben az egri püspökség) szellemi térképének felvázolása , aprólékos rajzának elkészítése lehet a hasznos eszköz.

177 KOSÁRY, 300.

75