Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.7. „Anyai nyelvünk dicsősége”

Meglehetősen ismert tény, hogy Barkóczy püspök az anyanyelvű költészet hathatós támogatója, bőkezű mecénása volt. Orczy Lőrinccel kialakult kapcsolatát először Clauser Mihály vizsgálta részletesen. Megállapítása szerint a „mentor-tanítványi barátság 1756 táján, Orczynak a háborúból való visszatérése után kezdődhetett közöttük”.178 Nem vitatjuk e vélemény lényegi igazságát, de azt árnyalandónak tartjuk. Ugyanis már jóval előbb ismerniük kellett egymást, hiszen 1746-ban Barkóczy nevezte ki Orczyt táblabíróvá, ezenkívül a Barkóczy-Orczy-Haller családok rokonságban is álltak egymással. Az egri püspöknek az említett két család tagjaival kialakult igen közvetlen, bizalmas viszonyát az Orczy-család archívumában őrzött Barkóczy-levelek egyértelműen tanúsítják.179

Orczy Lőrinc első versgyűjteményét Barkóczy kívánságára állította össze, s ennek kiadása végül csak a mecénás halála miatt maradt el. Később Bessenyei György biztatására kezdett ismét írni, s végül (22 évvel Barkóczy halála után) jelentek meg versei (

Költeményes holmi, Pozsony, 1787). A kötet legelső darabja „Szalai Gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsek úrnak” szól:

Emlékezem, Hertzeg! s tudom, parantsoltál,

Mikor a forrásnál Kövesden sétáltál,

De bánom, ha bennem Te meg tsalatkoztál,

Otromba hajdúra harang öntést bíztál.

Hogy írnék, foglalnék mit azt Magyar nyelvbenn,

Ne rothadnék én is álmos henyeségbenn,

Eresztenék hasznost vagy tréfást versekbenn,

Mivel Te és többen gyönyörködnek ebbenn.

Nem lehetetlen, hogy az „álmos henyeség” kifejezés is a püspöktől származik, a róla kialakuló mecénási mentalitásba mindenesetre jól beleillik. A fenti sorok a költő bizonytalankodását, a földbirtokos nemesnek az írástól való idegenkedését, önbizalomhiányát is mutatják. Ugyanez még inkább hangsúlyozódik a Barkóczynak szóló prózai ajánlásból: „Megvallom Hertzeg- ségednek, én egész tzélom az volt, ezen zavart írásombann, miképpen felébreszthetném Nemzetünket írásra. Mert meg kell vallani, sok tudós emberünk vagyon, de félénk. S én is, ha tsak Hertzegséged szárnyával nem fedeztetném, ezen Költeményt elereszteni nem merném. így pedig tudom, hogy olly kézhez jut, ki egyenes bíró lesz, és ami jó s érdemes, megengedi, másokkal közöltessék, ami pedig hibás, szeokott kegyességével eltakarja”(p,12).

Egészen pontos leírása ez az irodalmi mecenatúra folyamatának. Éppen ez

178 CLAUSER Mihály: Báró Orczy Lőrinc. It, 1940, 6.

179 Orsz. Levéltár, az Orczy-család levéltára, Missiles, Correspondentiae Francisci Barkóczy ad Samuelum Haller, P 520. Birtokügyeket és családi eseményeket tárgyaló levelek.

76