Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

I. Rómából Egerbe - 2. A barokk Róma fényei

római teológuscsoport, az ún. újaugustinusi iskola, Enrico Noris bíboros vezetésével sok tekintetben közeledett ajanseni kegyelemfelfogáshoz, közülük többeket (Gianlorenzo Berti, Fulgenzio Belleli) egyenesen janzenizmussal vádoltak.37 Szerepük kettős volt: egyrészt ellensúlyt is képezett ez a csoport az indexre tett tanokkal szemben, másrészt viszont kompromisszumos megfogalmazásaival táptalajt is adott a filojanzenizmusnak, árnyalta a vitákat, lazította a dogmatikai merevséget a felvilágosodás előestéjén. XIV. Benedek pontifi - kátusa alatt Róma egyenesen a janzenizmusról folyó viták központja lett, könyvtárnyi irodalom jelent meg Jansent támadva vagy épp őt védelmezve, esetleg a középutas megoldásokat keresve.38

A polémiában résztvevő római teológusok azonban egészen más miliőben éltek, mint francia kollégáik. A racionálisabb francia atmoszférával szemben itt a népi kegyesség, a vallásos szokások és tradíciók egész rendszere az a közeg, amellyel az új felfogás találkozott. „Jó katolikusok, de rossz keresztények”: ez a jellemzés vált szállóigévé a koraújkori római lakosságról. A szentek rajongó tisztelete, az ereklyekultusz, előítéletek, csodákban való hit, a vallásos ceremóniák és látványos ünnepségek iránti - olykor fanatizmusba hajló - lelkesedés, az érzelmek extrém módon történő kinyilvánítása: mindez hozzátartozott a római népi devóció légköréhez s a janzenizmus teológiai importja ezzel a hagyománnyal ötvöződve alakította ki sajátos itáliai karakterét, egyedi jellegét.

Az itáliai katolicizmus belső reformkísérlete volt Lodovico Antonio Muratori teológiai munkássága is. Noha Muratori elhatárolta magát a janzenizmus- tól, s a jozefinizmus előfutárának sem lehet őt tekinteni, a vallásos élet korszerűsítéséhez jelentékeny mértékben járult hozzá munkássága. A felebaráti szeretetről írott könyvében (Della caritá cristiana, in quanto essa é amore del prossimo. Modena, 1723) újszerű, gyakorlatiasabb vallásosságot propagált. Másik műve, a keresztények mértéktartó ájtatosságáról (Della regolata divo- zione de’christiani,. 1747) szóló, toleranciát hirdetett, szembeszállt a vakbuzgósággal és a babonával, s „a józan okosság nevében magyaráz a népnek a szentképről s a szentek tiszteletéről, vagy inkább arról, hogy ne a szentektől, hanem saját munkájuktól várják a házukat fenyegető bajok elhárítását”.39

37 GROSS, i.m. 276.

38 GERGELY Jenő: A pápaság története. Budapest, 1982, 257.

39 SZAUDER József: L. A. Muratori két erkölcstant műve a XVIII. századi magyar irodalomban. ItK, 1973, 173.

20