Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.2. Univerzitás és bibliotéka

csillagásztanárt bízta meg végül azzal, hogy Bécsben Garampit felkeresse, s vele konzultálva rögzítse a beszerzési terveket. A nuncius közvetítésével bécsi egyetemi professzorok ( Pietro Maria Gazzaniga és Giuseppe Bertieri dogmatikatanárok, Kari Scherffer matematikus, Ferdinand Stőger egyháztörténész) mondtak véleményt s ezek figyelembe vételével indult meg a nagyszabású könyvgyűjtő akció, így válik érthetővé, hogy végső soron a háttérből a négy fakultás (s a titokban még mindig remélt egyetemi rang) befolyásolta a bibliotéka összetételét és jellegét. Speciális különgyűjteményt csupán a csillagászati szakkönyvtár jelentett, ennek létrehozása időben meg is előzte a nagy könyvgyüjtés idejét, 1777-ben már 58 kiadvány több mint száz kötetét őrizte az obszervatórium különterme. Ez a szakág viszont tovább nem gyarapodott, a csillagda még a püspök életében megállt fejlődésében, s azóta is csupán tudománytörténeti kuriózumként funkcionál.

Mint arra a könyvtár történetének valamennyi kutatója utalt, a püspöknek egyik leghasznosabb segítője volt a gyűjtésben Batthyány Ignác egri kanonok majd nagyprépost, a későbbi gyulafehérvári püspök, az ottani muzeális értékű könyvtár megalapítója. Mint köztudott, Batthyány már Rómában könyvtárosa volt a Collegium Germanicum Hungaricumnak, s emellett szenvedélyes könyvgyűjtőként több mint háromezer kötetet vásárolt meg már ott saját maga számára. Hazatérése után Eszterházyt segítette, az egri egyházmegyéből gyűjtötte be a könyveket a püspök megbízásából. Mint Antalóczy Lajos hangsúlyozza, „buzgón járta, kutatta az egri egyházmegye könyvtárait és felbecsülhetetlen kéziratokat, ősnyomtatványokat, középkori magyar műveket gyűjtött, vásárolt össze nagy számban...A püspök felismerte a prépostkanonok tehetségét és megbízott ítéletében. Jobbkezének tekintette Batthyányi, akit feltehetően utódjának szánt...”224

Mindemellett azonban azt sem feledhetjük, hogy Batthyány nem csupán könyvtári szakértő és könyvgyűjtő, hanem egyháztörténész is, miként azt legutóbb Jakó Zsigmond hangsúlyozta. Szerinte „Batthyány Ignác történetírói pályája a jezsuita történeti iskola részének tekintendő, onnan indult ki, és ahhoz igazodva alakult mindvégig. Munkái nem nagyúri szellemi időtöltés eredményei, hanem kora színvonalán álló tudományos program kitartó megvalósítása során jöttek létre. Batthyány püspöknek tehát a jövőben a magyar történetírás XVIII. századi nagyjai, a vele munkatársi viszonyban és barátságban álló Pray György, Comides Dániel, Katona István és Kaprinai István oldalán kell helyet biztosítanunk. A XVIII. században nem Batthyány tudománypártolása a rendkívüli, hanem az, hogy a főpapi támogató maga is értő művelője a tudománynak. Az ő esetében tehát a megszokottól eltérő a Maecenas és az alkotó közötti viszony.”225

224 ANTALÓCZY, EML, 33.

225 JAKÓ Zsigmond: Battyhány Ignác, a tudás és tudományszervező. In: Erdélyi Múzeum, 1991, 84-85.

100