Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.3. Kanonoki könyvtárak

Jakó Zsigmond megállapításait nem csupán azért volt érdemes hosszabban idéznünk, mert az egri kanonokból lett gyulafehérvári püspök tevékenységének kevéssé méltatott területére irányítja rá a figyelmet, hanem azért is, mert a két főpapi könyvtár eltérő jellegére is rávilágít, annak okait is meggyőzően mutatja meg. A gyulafehérvári Batthyáneum állományát a historikus szenvedélyes kutatói érdeklődése befolyásolta, azért több ott a ritkaság, a könyv- és nyomdatörténeti kuriózum, a história ecclesiastica körébe tartozó dokumentum, ezért van ott képviselve „az európai betű- és könyvművészet minden számottevő műhelye és figurája a nyomtatás kezdeteitől a 18. század derekáig.”226 Ezzel szemben Eszterházy egri könyvtára - noha ősnyomtatványok és könyvészeti ritkaságok itt is bőven akadnak - mégis elsősorban mindig is a stúdiumot kívánta szolgálni, a négy fakultás jegyében alakult ki, s a gyakorlati használhatóság szempontjait tartotta szem előtt. Az észak-keleti országrész ifjúságának képzése és vallásos nevelése volt az alapító mecénás főpap egyik célja, a másik pedig az, hogy az egyes tudományszakok arányos képviselete révén sokoldalú alapkönyvtárat hozzon létre, szellemi centrumot létesítve így püspöki székhelyén, olyan központot, ahol teológus és jogász, filozófus és természettudós egyaránt megtalálhatja a neki szükséges korszerű könyvtári bázist.

3.3 Kanonoki könyvtárak

Mindaddig, amíg a líceumi püspöki könyvtár nem nyílt meg (1793), Egerben a kanonoki könyvtárak jelentékeny szellemi erőforrásokat képviseltek. A 18. század második felének egri kanonokjai közül többen Rómában végezték a teológiát (pl. Androvics Miklós, Hueber Mátyás, Schmidegg Ferdinánd, Fischer István, Batthyány Ignác és mások), onnan könyveket s könyvészeti ismereteket egyaránt magukkal hoztak. Eleinte az elhunyt kanonokok könyveit a szeminárium örökölte, azonban az 1770-es évek elejétől kezdve általános gyakorlattá vált az ilyen hagyatékoknak a püspöki könyvtár számára történő átadása, bár ezt rendelkezés majd csak 1814-től fogja előírni.

Ha valamilyen okból az elhúnyt kanonokok könyveinek átadása mégsem történt meg, Büky József könyvtárnok azonnal tiltakozott és intézkedett. Ez történt pl. 1781-ben, amikor Kálmán kanonok halála után könyveit a szemináriumba vitték, s mire Büky odaérkezett, késő volt, mert „a tudományszomjas ifjúság már akkor a könyveket nagyrészt eltüntette.”227 Számos kanonoki hagyaték (olykor adomány) került viszont be az egyre gyarapodó

226 Uő. írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976, 296.

227 MICHALEK. i.m. V.

101