Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Varga J. János: „Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok...” A természeti környezet szerepe a dunántúli végvári harcokban
írja meg kegyelmed, hogy az alatta valókat mind beparancsolják és helyben legyenek készen, hogy ha erre a holdtöltére avagy az másikra kívántatik, ki-ki alatta valókkal előállhasson... Az csákányi, körmendi és körül lévő szolgáinknak meghagytok, hogy mind készen legyenek”.17 Amikor a hó leesett, a portyázók inkább a szakállszárító körül toporogtak. Részint az utak járhatatlansága miatt, részint a vállalkozás valószínű kudarcától tartva, hiszen a lovasokat saját nyomaik árulhatták el. Aki ezt figyelmen kívül hagyta, mint 1561 telén a kaposi török, az rajtavesztett. Orosztonyi Péter így számolt be az esetről Csányi Ákosnak, Nádasdy Tamás kanizsai prefektusának: „Hogy hazajövénk vala napvilággal az uraimmal, Jáko-közben, Ba- jom-közben öreg csapást látnánk... Nem tudók mire vélni, hogy ha rablani mentenek avagy minket lesnek. S míg Bajomot érők, addig elsitétedék s elestveledék, és sok kerüléssel besieténk ide az uram házába” (ti. Nádasdy Tamás szenyéri palánkerődítményébe). Az éjszakát valamennyien ébren és nyugtalanul töltötték, mígnem híre jött, hogy merre járnak a törökök. Azonnal utánuk indultak, s virradatkor elérték az 50 fős portyát a Kaposvárhoz közeli Csökölyben. Orosztonyi innen így folytatja: „Kilencet fogtunk elevenen meg, két fejet vettünk... Mintegy tizenöt vagy tizenhat vadnak az paripák” -sa rabszíjra fűzött jobbágyokat is kiszabadították.18 A lest jól fedett terepen állították: erdőben, völgyben, vagy mocsaras területen. A Dunántúl bővelkedett valamennyiben. Nádasdy nádor egyik katonája a Szigetvár környéki leshelyekről szólva, a „szentlőrinci cser”-t és a „szenterzsébeti völgy”-et emelte ki.19 Evlia Cselebi, amikor száz esztendővel később ezen a vidéken járt, Koppányból Kaposvárra utaztában még mindig nagy kiterjedésű erdőségeket látott.20 A zalai részeket hasonló terepviszonyok jellemezték. Zichy István kanizsai tisztségviselő leveléből tudjuk, hogy a török Kanizsától keletre eső területeket veszélyeztetett 1555 őszén. A támadás elhárítására Nádasdy Tamás, a Bánffyak, a horvát bán és vármegyei csapatok készültek egyesülni a kanizsai őrséggel. Zichy azt javasolta a nádornak, hogy az erők összevonását Egervártól nyugatra, a Zala folyótól Kapomakon és Pölöskén át Kanizsáig húzódó mocsarak mentén hajtsák végre: „Kegyelmetek Egervár mellett szálljon meg napenyészet felől, - hja Zichy. Az vizek is kegyelmednek szolgálnak, az erősség is kegyelmetek előtt lészen, az falukon való szállásnak kegyelmetek békét hagyjon, nekünk az tetszik, mezőn szálljon kegyelmetek, a víz mellett.” A Zichy javasolta terepviszonyok kihasználása 142
