Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben
Az említett erődített helyek közül a XVII. század utolsó harmadában már nem sok létezett. A várak többsége az előző századokban, vagy Jiskra hadai által (Komlós-Keresztes), vagy a nemesek és városok közötti harcok áldozataiként (Sebes várát az eperjesiek, Szokoly várát a kassaiak gyújtották fel), vagy a XVI. századi belharcokban (1557-58-ban I. Ferdinánd hadai a Szapolyai-párti Tarczay Anna Tarkő és Honig várait rombolták le) elpusztultak. így az egész vármegyében már csak öt épen maradt vár volt: Sáros, Zboró (Makovica), Kapi, Palocsa és Sóvár. Ezen várak több szempontból nagyon különböztek egymástól: fekvésükben, nagyságukban, az erődítés állapotában és színvonalában és természetesen hadi jelentőségükben. Sáros vára a vármegye középső részében, a Tarca folyó jobb partján, a Kisszebenbe, és tovább Lengyelországba vezető országút mellett, egy 570 m magas, egyedül álló, szabályos alakú, kúphegyen fekszik. Ez a hely már a neolit és a késő kőkor óta be volt telepítve.3 A középkori vár valószínűleg a XII. század folyamán épült, mint új vár komitátus udvarispánjának (comes curialis) a székhelye. A XIII. század közepén Sáros vármegye székhelye lett. Az első említés a várról 1262-ből származik.4 Akkor, a tatárjárás után épült a máig látható, hatalmas felső vár. A XIV. század végéig a vár királyi birtok volt, a XV. század elején a terjedelmes váruradalommal együtt Perényiék kezébe került. Perényi Ferenc, Szapolyai János híve, 1536-ban elveszítette és azóta, mint az „Arx Regiae Maiestatis” Habsburgok bírták.5 1642-ben, a linzi béke alapján a Rákócziak birtokába kerül, ennélfogva nagy jelentőséget nyert a kuruc hagyományokban, kisebb mértékben pedig a szabadságharcok hadműveleteiben. Sáros vára akkor a vármegye és egész Feíső-Magyarország legnagyobb és legjobban erődített, felszerelt várai közé tartozott. A nagy átalakítása a XVI. században folyt le, mikor a vár a törökellenes várvédelmi rendszer fontos erődjét képviselte. A középkori felső vár körül egy hatalmas védőrendszer épült meg, minek folytán a várterület 4,5 ha-t ért el. Félix de Pisa olasz építőmester vezetése alatt építették a 2 m magas és 65 cm vastag körfalat a 13 patkó, kör- és négyzetalakú bástyával és egy új kapuval az északkeleti oldalon.6 A XVII. század küszöbén az erődöt modem barbakán és a nyugati oldalon egy hatalmas basztion építésével erősítették meg. Ilyen állapotban vették át a várat a Rákócziak. A jelentős erődítésnek a vár hadi felszerelése is megfelelt. Az 1577-ik évi kimutatás szerint a vár tüzérségi és hadiszer állománya a következő volt: 4 falkon, 8 falkonet, 1 mozsár, 1 haubic, 2 hatcsövű 224
