Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben
orgona, 112 gótpuska, 101 pisztoly, 49 ágyait gótpuska, 89 mázsa és 80 font lőpor meg 58 mázsa és 31 font ólom7. A katonák száma 1547-ben kétszáz, harminc év múlva százkettő volt.8 Feltételezhető, hogy Sárosvár a XVII. század közepén még mindig jelentős, viszonylag nagyszámú helyőrséggel rendelkező erődítmény volt, amely mint a Rákóczi család birtoka, a Habsburg-ellenes harcokba beavatkozhatott volna. Ekkor azonban baleset történt, mely a vár hadi fontosságát nem teljesen, de jelentősen csorbította. 1660-ban egy katona fegyelmezetlensége miatt a lőporraktár felrobbant. Ennek következtében az egész vár nagy károkat szenvedett.9 Az eset után valószínűleg többé már nem volt használható, mint sikeresen védhető erődítmény, csupán katonák állomásoztatására. Ezért Thököly Imre szabadságharca idején a császári katonaság nemcsak Eperjes, Bártfa és Kissze- ben városában, hanem Sáros várban is tartózkodott.10 Nemsokára nagyobb harc nélkül a kurucok kezébe került. 1683. december 10-e körül Sobieski János lengyel király hadai Epeijes sikertelen ostroma után bevették és felgyújtották.11 Még ezután is használták a hadak szállásolására. Ezt bizonyítja az az 1685-ből származó lista, a községekről, amelyek a Sáros, Kapi és Zboró várakban elhelyezett császári katonaságot látták el. Sáros és Kapi várak számára 137 falu volt kijelölve.12 A legutolsó említés Sárosvárról, mint erődítményről 1687-ből származik. Akkor egy Székely nevű várkapitány a várat felgyújtotta és kapuit bezárta az oltani siető nép előtt.13 A vár teljesen leégett, s azután a források csak a nagysárosi várkastélyt, vagy uradalmat szokták említeni. Zboró vára volt a második legnagyobb sárosvármegyei vár, mely modern védőrendszerrel és hadi felszereléssel rendelkezett. A XIV. század első harmadában épült egy 460 m magas hegyen, a Bártfáról Lengyelországba vezető út mellett, közvetlenül a lengyel határnál.A források először 1437-ben említik,14 mikoris a király birtokába tartozott. Tartozott hozzá egy terjedelmes váruradalom, amely Makovica név alatt volt ismert, s ennek nyomán a várat is néha Makovica várának szokták hívni. 1364-ben Czudarék kezébe került, utánuk pedig más nemes családok (Rozgonyi, Schellenberg, Tarczay, Serédy) birtokát képezték. 1604-ben Rákóczi Zsigmond vette meg a várat és várbirtokot 80 ezer forintért.1 A középkori várat Serédyék 1548-61-ben modem erődítménnyé alakították át. Abban az időben nagyméretű átépítés folyt, amelynek folyamán a várat két hatalmas körfallal övezték. A külső falgyűrűt egy poligonális meg egy félkör 225
