Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Csorba Csaba: Vár és környezete a leírások és ábrázolások tükrében

hasonló van a föld kerekségén. Mint a sasfészek a fa csúcsán, úgy üli meg az Árva folyó fölött merészen kiugró szirtet, szédítő magasságban uralkodva a völgy fölött. Van egy pont, ahonnan nézve szinte valószinűtlenül hat a szemlélőre, aki alig érti meg, miként lehetett a pengeszerű szírt élére az alapul szolgáló sziklánál majdnem szélesebb építményt emelni. Képe változatos, minden oldalról mást mutat. Északról egyetlen őrtoronynak vélnénk, másfelől épületek hosszan elnyúló tömege áll előttünk. A zordon oldalt mosolygó váltja fel; a függőleges meredek után szelíd lejtő következik.“12

A vár és környezete közti kölcsönhatás tanulmányozása terén a kutatás még a kezdeteknél jár. Mindenekelőtt célszerű számba venni az eddig összegyűlt adatokat, mert (szétszórtan) igen sok értékes információ lelhető föl, amelyek hasznosítására eddig nemigen tettek kísérletet.

A középkor embere miért létesített bizonyos helyeken várat, ma már nem könnyen magyarázható meg. A legszerencsésebb az az eset, amikor az uralkodótól határozott célra kértek és kaptak engedélyt várépítésre (feltéve, hogy az erről szóló oklevelek megmaradtak).13

Jól megfigyelhető, hogy a középkori Magyarországon a római kor erődítményeit általában nem használták fel (kivétel pl. Sopron). Bizonyos őskori földvárakat viszont igen.14 AX-XI. században épült erődítmények igen jelentős része a XIII-XIV. században használaton kívül került (a királyi vármegyeszékhelyek egy hányada, pl. Szabolcs, Abaújvár stb.).

A XV. század emberének más volt a várakkal szemben támasztott igénye, mint a korábbi időszakoké. A határvárakat, néhány fontosabb, központi fekvésű királyi várat, a püspöki-érseki központok várait nem számítva az erősségek többségét kitevő magánvárak helyválasztása, kiépítése vonatkozásában a katonai (stratégiai) szempontoknak nem feltétlenül volt prioritása. Amellett, hogy birtokközpontok (egy-egy vár fenntartásához elengedhetetlenül szükséges volt a hozzá csatlakozó uradalom), elsősorban sajátos lakóhelyek. Többségük ún. mentsvár.

Középkori váraink (XIII-XIV. században fennállók) jelentős részét stratégiai szempontból Fügedi Erik minősítette. A szakirodalom régebbi és újabb ábrázolások (fotók), térképek (katonai ill. turisztikai) és feltehetően személyes ismeretek (bejárás) alapján történt ez a minősítés. Elsősorban az érdekelte, hogy adott vár fő- vagy mellékútvonal mellett feküdt-e, volt-e (lehetett-e) útvonal elzáró (biztosító) szerepe. Amiről úgy vélte, hogy min105