Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Domonkos György-Hatházi Gábor. Új módszerek és lehetőségek a törökkori hadtörténeti topográfia kutatásában

vonatkozásokkal is rendelkező erődítésről készített számvetést. Az azóta eltelt évtizedek eredményeit legutóbb Marosi Endre összegezte:0 A településfóld- rajzi rekonstrukcióhoz óriási jelentőségű lenne a Csorba Csaba által felvetett és szempontjaiban, osztályozásában kidolgozott váradattár kiépítése. Az ezzel kapcsolatos kutatási nehézségekre, módszertani lehetőségekre, és a lehetséges forrásbázisa a szerző e munkájában már rámutatott, lényegi elemeinek megismétlését feleslegesnek tartjuk. Sajnálatos viszont, hogy az általa említett Benda Kálmán-féle gyűjtés, a Művészettörténeti Kutató Csoport adattárában őrzött regesztagyűjtemény, s főként a Nováki Gyula, Marosi Endrei Sándorfi György, Miklós Zsuzsa és Dénes József részvételével alakult munkaközösség várkatasztere a mindmáig nem került be a szakmai vérkeringésbe: Ez utóbbi jelentőségét különösen emeli, hogy adatfelvételi szempontjai között a régészeti vonatkozások végre súlyuknak megfelelő helyet kaptak. Kiadása hatalmas előrelépést jelentene a vártopográfia terén, az új adatok folyamatos áramlásából adódó állandó javítási-pontosítási kényszer ellenére is.

Jóval nehezebb helyzetben vagyunk a településhálózat régészeti emlékeit illetően. Teljességre törekvő összegyűjtésük, térképezésük ezidáig csak a már említett topográfiai kötetekben valósult meg. Régészeti adatbázis felállítása azonban az e kutatásokba még be nem vont országrészek esetében sem reménytelen. A beláthatatlan tömegűnek tűnő, sok helyről, aprólékos munkával megszerezhető adathalmazt viszonylag jól átjárhatóvá teszi a régészeti részletekbe túlzottan belebonyolódni nem szándékozó történész számára is, csak hogy a településmaradvány jellegére (pl. falu), törökkori létezésére és helymeghatározására kíváncsi.

Kiindulási alapot teremthet ehhez a régészeti irodalom tematikus gyűjtése, melyet évente, jól kezelhetőén, korszakok szerinti beosztásban tesz közzé az Archeológiái Értesítő 1948 óta.52 1953-55 között az Archeológiái Értesítő,53 1956 óta a Régészeti Füzetek 54 évente közli az országban zajló régészeti feltárások és leletmentések összegzett eredményeit, szintén korszakok szerinti bontásban. Településjelző szerepüknél fogva jól alkalmazhatók a műemlékjegyzékekben55 helymeghatározással nyilvántartott középkori templomok. További kutatásokat igényel azonban annak tisztázása (különösen a románkoriak esetében), hogy használatosak voltak-e a törökkorban is. A múzeumok adattárai tömegével őriznek nem ásatásból származó, egyedi közlésre alkalmatlan, publikálatlan kiszállási és terepbejárási jelentéseket a 14-16. századi településekről. Áttételesen ezeket jelzik a régészeti leltárkönyvek

94