Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Domonkos György-Hatházi Gábor. Új módszerek és lehetőségek a törökkori hadtörténeti topográfia kutatásában

E szempontok és adatok elengedhetetlenül szükségesek az egyes várak valós katonai értékének, a védelmi rendszerben elfoglalt helyének felméréséhez.

Az utak nyomvonalának további pontosításában döntő szerepet játszik a várakhoz és az utakhoz szervesen kapcsolódó településhálózat. Út és település elválaszthatatlan, egymást feltételező és alakító földrajzi objektum. E településhálózat, hatalmas forrásbázisa ellenére, de éppen a mennyiségi okoknál fogva, topográfiailag még a váraknál is kevésbé feldolgozott.8

Az eddig felsorolt elemeket alapjaiban határozzák meg a természetföldrajzi viszonyok. Úgy véljük, hogy ezek gondos elemzése már önmagában is mérlegelési lehetőségeket kínál többek között a hadiutak nyomvonalának tisztázásához, s ezáltal a hadiesemények tárgyszerűbb megítéléséhez. E földrajzi háttér rendkívül összetett. Ide tartozik a domborzat (hegyek, völgyek, hágók és síkságok), a vízrajz (folyó- és állóvizek, lépők, mocsarak, árterek, révek, gázlók helye, kiterjedése), a növénytakaró (erdők), a klimatikus viszonyok (éghajlat, időjárási események).

Az eddig elmondottakkal a történeti földrajzot, mint a hadtörténeti kutatásokhoz közvetlenül felhasználható eszközt próbáltuk bemutatni. A hadtörténeti kutatás módszereinek sorából persze eddig sem hiányzott az események földrajzi hátterének és determináló hatásának vizsgálata. Mégis úgy véljük, e kérdés kissé alárendelt szerepet játszott, még az összefoglalóértékelő munkákban is.9 Igaz ugyan, hogy rendkívül sok részfeladat és rész- eredmény gyűlt össze,10 de mind a mai napig hiányzik ezek hadtörténeti szempontú összegzése, monografikus feldolgozása. További problémát jelent, hogy az eddig kiadott munkákban a leíró jelleg dominált, s csaknem teljes háttérbe szorult a hiteles és részletekbe menő térképi megjelenítés. A leírások pedig nem pótolhatják az ilyen igényű térképeken ábrázolható többletinformációt.

Sajnos, hadtörténészek nem mindig használják ki a megszerezhető társtudományi eredményekben rejlő lehetőségeket. így számos lehetőség kiaknázatlan marad, többek között a régészeti topográfia módszerének átvétele. Ez ugyanis döntően járulhatna hozzá egy törökkori településföldrajzi rekonstrukció kidolgozásához. Gyakorlati hasznát ékesen bizonyítják az MTA Régészeti Intézet által szerkesztett, helyi kutatók bevonásával összeállított régészeti topográfiai kötetek. Csupán sajnálni lehet, hogy az eddig megjelent, az őskortól a törökkor végéig közel 5000 lelőhelyet tárgyaló 9 kötet a mai

88