Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben
egy tizede volt elhelyezve (4000 katona)63. Eperj esen összesen 900 katona volt, közte 500 gyalogos és 400 lovas, Eduard de Wilson ezredes parancsnoksága alatt64. Már 1703. október- és novemberében többször követelték a felkelők a város megadását66. Az 1704-ik év elején egész Sáros vármegye a kurucok kezében volt és Eperjes mellett nagy felkelő sereg tartózkodott. A kurucok körülzárták a várost, amelyet így a császári hadaktól és az élelmiszerforrásoktól elvágtak. Ez a blokád csak tizenkét hónap után fejeződött be, amikor Wilson Forgách Simon kuruc tábornoknak feladta a várost. 1704. november 11-én mindkét parancsnok aláírta a kapitulációt66, amelynek értelmében december 4-én Eperjest a császári sereg elhagyta. Rákóczi számára Eperjes, mint fontos erődítmény jövedelemforrás és ipari központ (készítettek itt ágyúkat, kézifegyvereket, lőport, vásznat stb.) volt nagyon jelentős. A felkelés alatt Eperjes nagy hadiközponttá vált, ahol nemcsak az erős állandó helyőrség, hanem más, különböző egységek is el voltak helyezve. A források sokszor említenek francia tüzéreket67, La Mothe ezredes is többször tartózkodott a városban68. A városparancsnok Sréter János, Rőt Mihály, Szentiványi János és később Bagossy László volt. 1710-ben, a kuruc hatalom csökkenésekor Eperjes is a védelemre készült. Nyáron nagy pestisjárvány tört ki, amelynek 2340 ember esett áldozatul69, közte a helybeli katonaság többsége. 1710 őszén Virmond Hugo tábornagy serege megszállta Sáros vármegyét. Bártfa hirtelen bevétele folytán Bleznai lovasseregének eperjesiekkel való egyesülését meghiúsította70. November 6-án sikertelen roham után elkezdte Eperjest ostromolni. A várost Bagossy László ezredes négyszázötven katonával és a felfegyverzett polgárokkal védte. Annak ellenére, hogy a védők az ellenséget többször visszaverték, a városi tanács Bagossy parancsával szemben a harc befejezéséről és a város megadásáról döntött. December 9-én aláírták a kapitulációt, másnap a kuruc hadsereg elvonult az városból . Bártfa szabad királyi város, az országúton fekvő fontos kereskedelmi és ipari központ már a középkor óta erődítéssel rendelkezett. A XIV. században épült fortifikációrendszere többször került átépítésre és korszerűsítésre, utoljára a XVI. század első felében72, ezért a következő század belharcaiba az akkor már elavult, későgótikus erődítéssel lépett be. Mint Eperjest, úgy Bártfát is 1675-ben elfoglalta a császári hadsereg, a városban (szünetekkel) több mint tíz évig tartózkodott. Thököly Imre felkelésében Bártfa többször váltott tulajdonos. 1678. július 30-án Kapossy János kuruc kapitány szállta meg, aki két 231
