Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben

hét múlva (augusztus 14-én) el is hagyta Lesle tábornok elől menekülve73. 1679-ben Petneházy Dániel ezredes és Józsa István katonái ostromolták. Nem kapván meg a követelt 6000 Ft sarcot, Petneházy felgyújtatta a várost, melynek nagy része leégett74. Végül 1681 augusztusában a kurucok elfoglalták. 1684. április 9-én Heister katonái megtámadták, a várost és a külvárosokat elpusztították7 . Az említett galgenbergi szerencsétlen csata után 1684. szeptember 23-án Schulz serege a városhoz érkezett és hat napig tartó ostrom után el is foglalta76. A kurucoknak a felkelés végéig nem sikerült visszafoglalni a várost. A következő időszakban itt is nagy császári helyőrség lett elhelyezve77.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt Bártfát a felkelés első évében, 1703. november 20-án negyven napig tartó ostrom után Szemere kuruc katonái elfoglalták78. 1710 nyarán a lakosság és a helyőrség nagyobb része pestisben meghalt. December elején Virmond tábornagy serege eljutott a városhoz. A kurucok és a polgárok nem védelmezték, megadták a várost79.

Kisszeben a sárosvármegyei szabad királyi városok közül a legkisebb volt. Nem messze Eperjestől, a Tarca folyó bal partján fekszik, az Ólublóra és Lengyelország felé vezető országút mellett. Erődítőrendszere a XV. század első felében épült és középkori alakjában a kövekező évszázadokban is fennmaradt. Kisszebent Thököly felkelésének kitörése után a kurucok igyekeztek megszerezni. 1679. április 29-én Kis Ferenc serege hirtelen támadással elfoglalta s ki is rabolta80. 1683. december 8-án, Eperjes sikertelen ostroma alatt Sobieski János Kisszebent rövid ostrom után bevette és helyőrséggel látta el, amely csak március 4-én hagyta el a várost81. Az 1684-i galgenbergi csata előtt Kisszebent Schulz serege szeptember 15-én megszállta82, mialatt Barkóczy huszárjai elfoglalták és Rácz Ádámot száznegyven kurucával levágták83. A felkelés végén erős császári helyőrség volt a városban, melyet (a Hemeken lévő csapattal együtt) nyolcvannyolc Sáros megyei falu abrakkal látott el84. Kisszebenben a következő évtizedben is tartózkodott császári sereg és 1697-ben a hegyaljai kuruc felkelés idejében, a vármegye a városi erődítést rendbe hozatta85.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca során a város már 1703-ban a felkelők kezébe került, akik 1710 novemberéig bírták. Akkor Kisszeben Virmond tábornoknak megadta magát. A város nem védekezett, melynek oka a nyári hónapokban dühöngő pestis volt, amelynek 2173 ember (azaz a lakosság nagy többsége) áldozatul esett86.

232