Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Kónya Péter: A Sárosvármegyei várak és más erődítmények az utolsó Habsburg-ellenes felkelésekben
megint Eperjesig érkezett. Schulz Bálint a sikertelen roham után a város mellett Veterani ezredest hagyta és maga a nagyobb sereggel elvonult. A város ostroma november 14-től 30-ig tartott, Feldmeyer Simon és Tunyogi Samu kurucai a polgárokkal együtt nemcsak megvédték, de a császári katonákat sokszor a saját táborukban támadták meg52. Azonkívül ötszáz főnyi török sereg is indult a kumcok segítségére53. Végül az éhségtől, lőszerhiánytól és nagy hidegtől sokat szenvedő császári katonaság november végén a várostól elvonult54. Eperjes utolsó és egyben legnagyobb ostromára 1685 nyarán került sor. A kuruc katonák és polgárok már tavasszal készültek a védelemre. Maga Thököly is igyekezett az eperjesi helyőrséget megerősíteni, de akkor többet, mint Ottlyk György lovascsapatát nem tudott adni, hiába kért segítséget a budai és az egri pasától. Az ostrom 1685. július 17-től szeptember 11-ig tartott. Schulz tábornok tizennégyezer katonája ellen ezerhétszáz városvédő állt, Feldemeyer alezredes, Szenczy kapitány és Fleischakker György városbíró parancsnoksága alatt55. A kuruc katonákkal együtt polgárok, nemesek, diákok és jobbágyok is védték a várost, sőt, a hagyomány szerint az eperjesi nők is részt vettek a harcban és forró vizet és szurkot öntöttek az ellenségre56. A védők sikeresen ellenálltak és több rohamot visszavertek. Nagy kárt okozott az erődítésben a két ostromágyú, amelyet Schulz szeptember elején Szendrőről hozatott. Ottlyk Györgyöt pedig egy támadása alatt tőrbe csalták és fogságba vitték57. Végre az elégedetlen, rosszul fizetett hajdúk parancsnokukat elárulva a würtenbergi herceg katonáit a városba bebocsátották. Még aznap lemondtak a kuruc parancsnokok a fölösleges harcról és feladták a várost58. Schulz tábornoknak csak hét hétig tartó ostrom után, hatezer katona árán sikerült Eperjest elfoglalnia59. A XVII. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben Eperjesen erős királyi helyőrség tartózkodott. A város elfoglalása után (1686. áprilisban) Schulz tábornok a városi bástyák és tornyok lerombolását rendelte el60. A következő év elején azonban a szepesi kamara megparancsolta a városnak az erődítést 36 000,- Ft-ért megjavítani61. 1697-ben, a hegyaljai kuruc felkelés idején, tovább folytatódott a városfalak javítása és korszerűsítése s a helybeli őrséget akkor Corbely tábornok seregével egészítették ki62. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca kezdetén Eperjes az ország keleti részében lévő négy legerősebb királyi erőd közé tartozott (Kassa, Munkács, Nagyvárad és Eperjes), amelyben a császár egész magyarországi hadseregének 230
