Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

A Csáktornyái kertet Tollius pompásnak nevezte. Lippay György érsek pozsonyi kertjének nem találtál mását a kortársak Közép-Európában. A török ellen harcoló Magyarország kertkultúrája rendkívül ligyelemrc méltó, még akkor is, ha a nagy uralkodói udvarok, francia, angol, olasz államférfiak díszkertjeiről a végvidékké vált Magyarországon legfeljebb csak álmodozhattak. A korszak a botanika és a kertkultúra nagy korszaka. A várkertek főleg mindennapi szükségleteket elégítettek ki. Káposztás-, szilvás, almás-kertek az élelmezést, a virágos-kertek gyógynövényeikkel az orvoslást szolgálták. A kert, mint szimbólum a kor gondolkozásában fontos értékeket hordoz. Ősi vonzatai az Éden, a Paradicsomkert, Krisztus kertje. A XVI-XVII. század épített kertjei és díszkertjei az ember és a természet együttműködésének megvalósíthatóságát fejezték ki a kritikus korszakban. Évtizedekre elnyúló hosszú háborúk és kegyetlen hatalmi versengések korszakában, a föld távoli szegleteiből összegyűj tött növények, fák, virágok együttesével a kert a változatos világ egységének és békéjének gondolatait hordozta. Magyarországon a háború ellentétét a belső egység és biztonságos nyugalom, a védettség, a boldogság és béke képzettársításaival gazdagodott a kert fogalma. A „Virágos kert vala híres Pannónia” gondolat a múlt értékeit idézte fel, az „ápolt kert” a török kiverésére készülő országban a kívánatos jövő, a széttört ország vágyott egységének képzete.

A Pozsonyi kert lapjain nyilvánvaló, hogy Lippay János számára más a kert realitása és elvont gondolata. Leírja a kerti munkák szakszerű követelményeit, a trágyázást, palántázást, metszést, nemesítést. Büszkén emlegeti az érsek buzgalmát: „sokan is vannak ollyan idegen virágok, kiket Érsek urunk őnat- sága elsőben béhozott Magyarországban, az maga Posoni kertében, úgymint Indiábul, Spanyolországbul, Belgiumbul, Olaszországbul, Németországbul, Törökországbul stb. kiket ideig Magyarország a mi időnkben nem esmert, nem is látott.” Könyve ajánló soraiban viszont szinte tobzódik az égi és földi kert egybejátszatott szimbólumaival. Az égi kert csillagai, a „földi egek”, vagyis a kertek virágai, s a „földi csillagokból, azaz virágokbúl égi csillagok” lesznek. Háború van, az utalás egyértelmű. Nem kétli Lippay János, hogy megvádolják majd, „mikor számtalan roppant faluknak, épp városoknak isszonyú égését, szemünk könnyhullatásával kellene óltanunk” ő gyönyörűséges virágokról, fáknak szépségéről ír. „De mit írhatunk a: hamuban, emlékezetre álhatatost, a: kit akar minemű háborúságnak szelecskéje el ne fúina.” Tudja azonban, hogy az Olympus „tetején elhintett hamuban, akármit írjon-is az ember, az szelek22