Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

tűz változataiból építkezett. Általános kifejezési eljárás ez a kor képi ábrázolásaiban, költői látomásaiban és prózájában.

A XVI-XVII. század egykorú térképein, a jellemző színes képek szegély kompozícióval ellátott, úgynevezett beszélő térképeken általános, hogy a négy őselemet is ábrázolják. Zrínyi könyvtárában megvoltak a Blaeu testvérek híres Atlaszának foliánsai és a Theatrum Orbis Terrarum egyik fontos térképének, a Nova Totius Terrarum Orbis Geographica-mk szegélyén a négy őselem megszemélyesített ábrázolása látható. Mind a négy őselemnek megvannak a megjelenési formái. A víz például a forrás, tenger, patak, harmat, könny, hó, jég, folyó, fürdő változatokban tűnik fel. A virág a föld - őselem egyik megjelenési formája, a fa, növény, gyümölcs, állatvilág, hegyek, völgyek és az ember társaságában.

Zrínyi természeti szimbólumainak eredetisége az általános nemzetközi gyakorlatra jellemző képzetek alkalmazásában rejlik s ez adja a mű távlat teremtő erejét. Másutt részletesen írtam róla, hogy ahogyan az egész kötet gondolati egységét a négy őselem közös váza adja, az eposz olyan önálló részeiben, - mint például a várvédelemre készülő szigeti kapitány hajnali fohásza, vagy a török gyermek éneke, - megfigyelhető a négy őselem variációinak mikroszerkezete. Szép példája ennek, többek'között, a Farkasics siratója néven ismert betét, Zrínyi beszéde kedves vitéze, a súlyos sebében meghalt Farkasics Péter felett: „Víz, tűz, föld és nagy ég tartanak sokáig, / Ember, ezek Ura, egy szempillantásig.”

Hasonlóan természeti szimbólumok emelik egyetemes jelentőségűvé a várkapitánynak az ostrom vállalását bejelentő szavait: „Minden felől ránk néz az nagy kereszténység, / Mi vitéz kezünkön van minden reménység, Soha még mi reánk nem jutott szégyenség, / Azért rakva hírünkkel föld, tenger és ég.” A tűz képzetét pedig gazdag variációkban hol a török, hol Mars, a háború antik szimbóluma, hol pedig a nap vagy a szigeti grófnak esküt tevő vitézek idézik fel. Deli Vid szemén látszik, „hogy halált s lángot hoz,”, s Zrínyi így jellemzi az eposz talán legérdekesebb hősét: „Ez volt Szigeti Leventáknak virágia, / Bölcs, erős, haragos, mikor akarja.”

A csillag éggel és az örök hírrel átitatott képzetére egyetlen példát idézek. Isten küldöttje, Gabriel arkangyal így szól Zrínyihez: „O, Seregek Urának kedves szolgáia, / Egész Keresztyénségnek vitéz virágia! / Te voltál Jézusnak meg szentelt Hadnagya, Dión az Istennek az ő Coronája; // „Fényes csillagok- bul kötve lesz örökkén, / Fogod azt hordozni az magas egekben.”

21