Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai
környezetében fekvő területeit soroltam. Ide tartoznak azok a városok, ha kisebb mértékben is, de szintén részt vettek a kassai hadszertár állandó üzemeltetésének biztosításában. Közülük kiemelkedik Igló városa, ahol az 1550- es években már több vashámor működik.107 Kassa városa 1556. évi pusztulása után egy iglói golyóöntővel készíttet golyókat 25 forint értékben.101* 1569-ben Christoph és Benedikt Reß (szintén golyókészítők) í 14 falkongolyót és 3000 szakállaspuska-golyót adnak el a kassai hadszertárba.109 Igló keleti szomszédjának, Olaszinak mesterei ugyancsak ott dolgoznak a kassai műhelyekben. 1582-ben Hans Müller ács segédjével először az élelmezési malom kölyűit állítja fel, majd miután a víz a malomban károkat okozott, 24 napig dolgozik a szükséges famunkákon. Ugyanezen esztendőben a malom számára három malomkövet hoznak Sárospatakról."0 Végezetül Lőcse városát kell megemlíteni, mely a XVI. század folyamán több ízben nyújt segítséget a főkapitányi központ számára. 1552-ben az említett két hordó lőport szállítja Kassára, két év múlva Serédy Benedek részére a tokaji várba önt két ágyút, 1566-1567-ben pedig Schwendi főkapitány csapatait támogatja előbb Krasznahorka ostrománál hat ágyúval, majd a hadjárat során még 100 mázsa puskaporral. '11 Míg a fegyvergyártás legfőbb alapanyagát, a vasat az említett bányák biztosították, a lőporgyártáshoz nélkülözhetetlen salétrom beszerzésére is kedvező lehetőségek voltak az ország felső részeiben, amint azt 1552-ben a biztosok már jelezték. Az ország tiszántúli területein ugyanis kiváló salétrom- lerakódásos helyek feküdtek."2 Nyilvánvaló, hogy itt már a XV. század folyamán termeltek salétromot, melyet Eperjes városának már említett salétrommestere, valamint a városok gyakori salétromkereskedelme - úgy vélem - kétségtelenül bizonyít. Az eddig előkerült legkorábbi XVI. századi adat Debrecen város jegyzőkönyvéből való, mely szerint 1548-ban a városban már külön salétromfőző dolgozott."3 Hat esztendővel később pedig már portörő mester is lakik Debrecenben."4 1557-ben a királyi biztosok még sajnálkozva állapítják meg, hogy a háborús állapotok következtében nem lehet a Tiszántúlról a salétromot Kassára szállítani, pedig ha ez megvalósulhatna, jóval kisebb költségekkel lehetne a lőport helyben előállítani, mint a távoli Bécsből szállítani."5 A tiszántúli salétromnak a végvári rendszer ellátásban való alkalmazására az eddigi legkorábbi példát 1563-ból ismerem. Mágochy Gáspár egri főkapitány december 10-én kiállított utasítása ugyanis kimondta, hogy Mágochy ,,azon helyek lakóitól, akik a salétrommal való adózásra lehetőséggel bírnak, s akik közé mindenekelőtt a debrecenieket számláljuk, inkább salétromot szedjen, mint pénzt, és Egerben abból a jövőbeli hadi szükségekre megfelelő mennyiséget raktározzon, s ha feleslege maradna belőle, 200
