Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai
azt többi végvárunk szükségleteire fordítsa, miképpen ezen utasításunk által neki a salétrom beszedésére felhatalmazást adtunk”.116 A kassai hadszertár ellátásában hamarosan bekapcsolódnak a szabolcsi salétromtermelők is. 1584- ben a keresztúti Miklós Antal öt és fél mázsa eresztett salétromot ad el Kassán Andre Illenfeldnek mázsáját tíz forinttal számolva."7 Keresztút később is jelentős salétromtermelőhely, hiszen a szabolcsi salétromos helyek eddig előkerült legkorábbi, 1596-1597. évi harmincados és ,,Sallitteruerwahrer ” a hadi fizetőmesterektől kapott 4660 forint 68 dénárért vásárol egy év alatt tisztítatlan salétromot Apagy, Bogdány, Demecser, Gégény, Kemecse, Keresztút, Kék, Túra, Levelek, Megyer, Nyíregyháza, Napkor, Oros, Pazony, Pátroha, Szolnok, Komoró, Tass és Ibrány falvakból."8 Még a nyolcvanas években valószínűleg szintén innen szállítja Ötvös Pál kassai polgár azt a négy és fél mázsa eresztetlen salétromot, melyet összesen 22 forintért ad el a hadszertárba."9 1593-ban Philipp Ott még ,,ohne Ordentliche Bestallung” látja a felső-magyarországi salétromtermelés irányítását, 1595 folyamán azonban már egy új hivatal élén áll a főkapitányi kerület salétromfelügyelőjeként (,,Sallitterverwarer in Ober Hungern”)™ 1596-1596-ból fennmaradt számadásaiból a szabolcsi salétromtermelés méreteiről is képet kaphatunk. 1595-ben 340 mázsa salétromot tiszíttat Kisvárdán és Kálión, majd szállíttat Kassára. Egy esztendő múlva 125 mázsával tiszíttat, 200 mázsa eresztetlen salétromot ad a lőporgyártóknak, sőt május 10-én előbb 134 mázsa 100 forintot, 21-én pedig 22 mázsa 69 forntot küld Bécsbe, Mattes Öhlhannß „Salitter Verwarer Zu Wien” kérdelmére.121 Munkáját már ekkor nagymértékű csempészet nehezítette, melynek iránya elsősorban a hódoltság volt.122 1595- ben egy 180 mázsás contrabandot fülel le Bátorban és Kisvárdán, melynek visszhangja akkora, hogy még az országgyűlés is foglalkozik vele. Az 1596. évi 50. törvénycikk ugyanis nyomozást rendel el az ügy tisztázására és a csempészek megbüntetésére, továbbá elrendeli a salétrom kötelező, megfelelő áron való átadását, és megtiltja az ellenségnek való szállítást. A következő két diéta azonban ismételten kénytelen megerősíteni a salétrom kiviteli tilalmát, hangsúlyozva, hogy a királyi tisztviselők se üzérkedjenek a lőporgyártás legfontosabb alapanyagával.123 A csempészet ellenére a kedvező természeti adottságok lehetővé tették, hogy a felső-magyarországi főkapitányi kerület a vas és fa mellett salétromból is önellátó legyen. A harmadik beszerzési körzetre — mely alatt az ország 201
