Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)

R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)

Mennyiben a reneszánsz, a manierizmus, vagy a barokk szellem határozza meg a XVI XVII. századi magyarországi művelődés jellegét? Megoszlik róla a történészek véleménye. A végvári társadalom kultúráját azonban - más és más szemszögből — de kutatók sora - Szekfű Gyula, Szerb Antal, Szabó István, Sinkovics István, Klaniczay Tibor, hogy csak néhány nevet említsek - igen magas színvonalúnak értékelte. Az is vitathatatlan, hogy a históriák, vitézi siratok, katonaénekek képalkotásai azonos eszmei forrásokból táplálkoznak, mint a képzőművészetéi. További felismerésekre juthatunk, ha számbavesszük a kardok, puskaagyak, lőportartók karcolt, vésett, vagy bemart ábráit, s áttekintjük a vitézi tettekért nemességet nyertek címerképeit. A vizualitás, mint másutt is Európában - meghatározó volt a kora-újkori magyar kultúrában.

A magyar kultúra természeti képzeteinek jelentéstartalmait irodalomtörténészek és írók, néprajztudósok és filozófusok, művészettörténészek és képzőművészek régen vizsgálják és értelmezik. Kiváló elemzésekből szűrhetjük le, hogy a kultúra folyamatai hosszútávúak, természeti képzetei nem ismernek országhatárokat s egyetemes jelentéseket hordoznak.

A természeti szimbólumok évezredes történetében a kora újkor rövid idő, a végvárak élete ezen belül is mindössze két évszázad. Jellegzetesen talán a virág-csillag-kert szimbolika fejezi ki leghatározottabban a sajátos végvári értékegyüttest.

Ismeretes, hogy a szimbólum fogalmilag gyökeresen más minőségű, mint a hagyományos értelemben vett metafora, vagy allegória. Mint a kép, a jel, a gondolat egysége, az anyagi és a szellemi ötvözete, szerves része a mindenkori kultúrának. Több mint puszta jel. A különböző korszakokban egyaránt fontos módja a világ megértésének, mintegy a jelenségek gondolati birtokbavételének. Szimbólum értékeket tárol és visz tovább. Gondolkozásra késztet. Megmozgatja a képzeletet. Hatására „hevesen serken a lélek” és felismeri a sejtetett, vagy elrejtett gondolatokat. A XVT-XVII. században a szimbólumok láthatóvá tett eszmék, és kézikönyvek foglalkoznak használatukkal. Ilyen értelemben a szimbólum különleges történeti forrás. Többek között tájékoztat az egykor élt emberek és a természet párbeszédjéről.

„Ihon jün Zrininek ragyogó chillaga,” -kezdődik ezzel a hatásos felütéssel az Obsidio Sigetiana tizennegyedik része. Mit mond nekünk a csillag? Mozdulatlanul ragyog az égbolton az elzúgó évszázadok felett, láthatóan. Győzelem tehát az elmúlás felett, hogy a virágokból csillagokká lett vitézek étléptek az

18