Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)
örökkévalóság, - a természet asszociatív értékekkel és jelentésekkel humanizált - birodalmába. A virág-csillag-kert szimbolikát jelentéseit két szöveg, egy kertészeti szakkönyv bevezetője és a Szigeti veszedelem segítségével próbálom érzékeltetni. „Az egek virágai a ragyogó és fénylő csillagok, a kertek csillagi a sok szép színben öltözött virágok...” olvasható Lippay János Posoni kert című műve élén a Zrínyi mozgalmába kapcsolódó Lippay György esztergomi érseknek címzett ajánló sorokban. A könyv kertészeti szakkönyv, díszkertek, gyümölcsös és veteményes kertek gondozásáról, díszfákról és gyógyító növényekről. Megjelenése idején, 1664-ben az ország a félelem és a remény váltólázában égett. Zrínyi mozgalma mintha célba ért volna, nemzetközi szövetséget hoztak létre a török ellen, az országban mintegy 60 ezer főnyi haderő harcol Köprüli Ahmed nagyvezér hadseregével. A végvárak kapitányai Wesselényi Ferenc nádor szervezésével kapcsolódtak a török kiűzésére készülő mozgalomba. 1664 a végvári katonaság nagy reményének esztendeje: úgy vélték, amire generációk vártak, beteljesedett. Elérkezett az idő, kiszoríthatják végre a törököt Magyarországról. Lippay János virág-csillag-kert képzete a remények, kockázatok és a harc értelmének szimbolikus kifejezése. A virág a XVI—XVII. században Európa-szerte a gyermek, az ifjúság és a vitézség kedvelt tapasztalatokat sűrít magába, és mint ilyen szinte napjainkig él. Kettős jelentéssel vonulnak végig a virágok az évszázadokon. Hasznosságuk, gyógyító erejük, lelket erősítő illatuk tapasztalati értékeit hordozzák és a bátorság, lelkierő elvont eszméit jelenítik meg. Az antikvitás virágszimbolikáját átveszi a középkor, felruházza eszméivel az egyház és a lovagi világ. Nagyrészt a Biblia nyomán a szakrális művészetben minden virágnak és növénynek külön jelentése van. Sokszor csak az összefüggésekből érhető. A gyógyító erejű fecskefű, látásjavító tulajdonságára is visszautalva a világ világosságát, Krisztust, s a szellemi megvilágosodást jelképezte. Mohács esztendejében, 1526-ban festette Albrecht Altdorfer híres táblaképét, a Zsuzsanna a fiirdőben-t, ahol a liliom a házasságtöréssel vádolt Zsuzsanna ártatlanságát, az ugyancsak gyógynövényként használt ökörfarkkóró mivel villám elhárító tulajdonsággal is felruházták, talán a szerencsétlenség elleni védelmet jelentette. A virágok szakrális és világi szimbolikája a reneszánsszal válik el egymástól, bár éles határvonalat aligha lehetne húzni közöttük. A lovag 19
