Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Sugár István: Az egri vár építőanyagainak beszerzési helyei 1548-1564
Ismeretesek a fa feldolgozása során a várban használatban volt szerszámok magyar nevei is: a „feyze” a „konya” mellett a „hayszo zekerché”-t, „zynlew bard”-ot és „kethkezwonyo”-t, valamint „kewthewfeyzé”-t ismerjük. Tekintélyes mennyiségben, figyelmet keltő összeg erejéig különböző vas- és acélárut is vásároltak az építkezésekhez: vaslemezt, amiként magyarul említik: „pleeh”-et, különböző szögeket: „leeczegh”-et, zsindelyszeget, s a ritka „oskolai zegh”-et („claviculi capitali”,) rúdvasat, vascsövet és úgynevezett „nagywas”-at, illetve „masa vas vocata”-t, ez utóbbit nyilván a vár kovácsai dolgozták fel a szükségletnek megfelelő célra. E vas- és acéláru elsöprő többségét 12 Gömör vármegyei helységből, a hámorok térségéből vásárolták. Abaújból, Jászóról és Szikszóról, Borsod megyéből pedig a mohi vásáron szerezték be. De természetesen az egri kereskedelmi beszerzési lehetőséggel is éltek: a híres Szent Jakab napi vásáron, valamint Kovács Jánostól is vásároltak. Látható tehát, hogy meglehetősen távoli körzetből szerezte be az egri vár épületvas- és acélanyagát. Az ablakok beüvegezésére szolgáló üvegkarikákat s az azokat rögzítő ólmot 1551-1552-ben a messzi felső-magyarországi Késmárkról vásárolták. Biztonságos szállításuk hordókban történt; - például 1552-ben 180 forintot fizettek egy hordó üvegkarikáért. Az üvegezésnél felhasznált ólmot is Késmárkról szerezték be. Mindenképpen érdeklődésre tarthat számot, hogy 1560-ban két bajor- és morvaországi zsidó üveges dolgozott a várban, de mivel nagyobb összeggel, 26, illetve 458 forinttal - fizették meg, kétségtelenül magukkal hozott ismeretlen eredetű üvegkarikákat használtak fel. Ez az eset is azt mutatja, hogy nem véletlenül tévedt Egerbe a bajor- és morvaországi két üveges, hanem az egriek messzenyúló szervező munkássága eredményeként. Az épületfestéket rendszeresen Bécsben szerezték be az egyszer-egyszer ott járt várkapitányok, máskor pedig a vár számtartója. Csupán egyetlen eset ismeretes a számadásokban, amikor a lőcsei prédikátor hozott festéket Egerbe. A festékkészítéshez használt lenolajat, illetve „oleum peczé”-t mindenkor Debrecen városában vásárolták. Vörös, kék, égszínkék, zöld, fekete és cinóber színek mellett beszereztek még míniumot, úgynevezett görög fehéret, valamint vörös krétát is. A számadások nagy újdonsága az, hogy ezekkel a színes olaj festékekkel az épületek zsindelytetőzetét festették be. A számadások utalnak közelebbről meg 179
