Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)
tárgya és szereplője az emberi közösségekkel kölcsönhatásban tűnik elénk. A felismerés nem új. Tanulmányaimban többször foglalkoztam a történeti ökológia genezisével, a XIX. században és XX. század elején megjelent műveket, irányzatokat vizsgálva meg a különböző társadalom - és természettudományi szakágazatok területén a széles nemzetközi mezőnyben. Hangsúlyoztam, hogy a természeti környezet hatásaira, és a különböző korszakok természetkezelő módszereire már egészen korán felfigyelt jónéhány magyar tudós is. A hadtörténészek között a katonaíöldrajzi szempontokat érvényesítők, például Markó Árpád nyújthatnak segítséget. Régebbi vizsgálatok és újabb irányzatok együttesen járulnak hozzá, hogy megértsük a hazai végvárak kialakulásának, működésének természeti meghatározóit, és felfejthessük a végvári katonaság értékrendjében a természettel együttműködő társadalom évszázados tapasztalatait. Az első a realitások, a második a gondolatok, élmények, művészi átlényegítések világa. * A realitás a természeti adottság: a föld, a domborzat, a táj, a talaj termékenysége, eltartóképessége, a vizek, erdők, hegyek és völgyek, az éghajlat, az évszakok realitása. Nem véletlen, hogy a történeti ökológiai gondolkozás eredetét részben a francia geográfiát megújító Vidal de la Blanche munkásságához kapcsolják. A Lucien Febrve-el együtt a földrajzi posszibilizmusból elinduló Marc Blochnak éppen úgy a földrajz volt a második szakja, mint az őt mesterének tekintő Georges Dubynek. Mindkettőjüket az emberföldrajz ösztönözte az ember és környezete történeti változásai jelentőségének behatóbb vizsgálatára. Tények garmadája bizonyítja, hogy a végvári vonal ereje rendszer jellegében rejlett, s abban, hogy a terepviszonyok adottságait kihasználva a síkvidék és a hegyvidék találkozásának vonalán épült ki. Rekonstruálnunk kellene a természeti környezetet a végvári rendszer kialakulásának kezdetén. Oláh Miklós egy évtizeddel Mohács után, 1536-ban készült Hungáriájában még gyönyörű erdőségekben és gazdag vizekben bővelkedőnek írja le Magyarország tájait. Ez azonban ma már nem elegendő. Korszerű mikrovizsgálatokra lenne szükség, hogy megállapíthassuk: az országot félkaréjban másfél évszázadon át kettéosztó széles, mélyen tagolt védelmi rendszer milyen természeti viszonyokon alakult ki. Hogyan használta 11
