Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
R. Várkonyi Agnes: A párbeszéd esélyei (A végvárrendszer-kutatások humánökológiái megközelítéséről)
ki a Kárpát-medence természeti adottságait? Hogyan írta be a magyar végvár- rendszer másfél évszázados jelenlétét a Kárpát-medence természeti viszonyaiba? Pontosabban kellene tudnunk tehát, hogy milyen természeti adottságok között érkezett el az ország a középkor végére. Milyen természeti viszonyokra települt rá a végvár, felhasználva és kihasználva a védelmül szolgáló vizeket és az eltartó erdőségeket? Mennyiben alakította át a tájat? Herbert Spencer a múlt évszázadban megvizsgálta a vasút építések tájformáló következményeit. Tudjuk, a vasutak mentén mindenütt alaposan átalakult a környezet. Széles sávokat vágtak ki az erdők, mezők és termőföldek addig összefüggő rendszeréből. Viaduktok hidalják át hosszan a tágas völgyeket és az alagutakon a hegyek belsejében vágtatunk keresztül. Tudjuk, a vasút addig elszigetelt régiókat kapcsolt össze, megváltozott az emberek térélménye. Másként éljük meg a távolságokat mint elődeink, a vonatablakból másként fut mellettünk a táj, mintha lóhátról látnánk. A vasút nélkülözhetetlen. A környezetszennyező gépkocsik évszázadának végén természet kímélő megoldást jelent. Mégis megszakad a szívünk, ha látjuk, hogy egy szemafor jobb beláthatósága érdekében a motorosfűrész szempillantás alatt foldredönti a félévszázados virágzó gesztenyefát. A végvárrendszer hatásáról a természeti környezetre ismereteink ma még töredékesek, a kutatás lehetőségeiről alig több mint legfeljebb sejtéseink vannak. Mindenesetre a nemzetközi színvonalú hazai történeti földrajz, klímatörténet, botanika, erdészettörténet, etnobotanika hatalmas anyagát a vártörténet még alig hasznosította. Meggyőződésem, hogy a behatóbb vizsgálatok még sok meglepetéssel szolgálnak. Itt csak néhány példát említhetek. A Környezet és végvár című tanulmányomban még főleg a végvárak szükségletei oldaláról foglalkoztam az erdők jelentőségével. A magyar és török végvárak - csak vázlatosan átfutott - hatalmas fa-szükséglete racionális magyarázatát adta annak a ténynek, hogy a váruradalmakhoz több-kevesebb erdőnek kellett tartoznia. Már az előadást követő vitában felmerült két lényeges kérdés. Az egyik, hogy vajon az erdőnek mennyiben volt védelmi szerepe is a végvárrendszer hálózatában? A másik pedig természetszerűleg következett az előzményekből és így hangzott: a végvári társadalom vajon tudatában volt az erdők jelentőségének? Vajon alkalmazott valamiféle erdőgazdálkodást, vagy erdővédelmet, vagy egyszerűen csupán kiélte a természetnek ekkor még kimeríthetetlennek látszó forrásait? 12
