Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
(Galambóc, a török Güverdzsinlik), Borac, Cestin, Kulié, Braniéevo (a török Brancsova). Az ilyesféle párhuzamok kimutatása, valamint a temesvári vilajet időnkénti észak-balkáni tartozékainak a feltárása azonban még további kutatásokat igényel. Annyit tudunk, hogy mivel az újonnan meghódított Temesvárnak - csakúgy, mint 1541-ben Budának - 1552 nyarán még nem volt egyetlen szandzsákja sem, ezért már augusztus folyamán a temesvári beglerbég kezére adták a szomszédos észak-balkáni szandzsákokat, úgymint a szerbiai szendrőit és a krusevácit (aladzsa hiszárit), valamint a korábbi magyar hadtörténetből is jól ismert vidinit, mely a félig- meddig még magyar kézen maradt szörénységi maradványokat, a karánse- besi-lugosi bánságot igyekezett sakkban tartani. Láthattuk, hogy fénykorában, 1490-1498 között 14 délvidéki (9 temes- közi, Maros—Körös-vidéki, 3 Duna-Tisza közi, továbbá 2 Száva-Dráva közi) vármegye alkotta az Alsó Részek Főkapitányságát, vagyis a temesi comes mint délvidéki kerületi főkapitány parancsnoksága alá helyezett területi katonai kormányzati tömböt. Az 1552-es fundamentális funkció- változást követően, zömmel szintén ezek a területek tartoztak a temesvári székhellyel kialakított temesvári vilajethez, ám a Száva, a Duna és a Dráva által közrefogott Szerém és Valkó megyék 1521-1541 között a Belgrád (Nándorfehérvár) székhellyel működő szendrői szandzsákhoz kerültek, míg Bács és Bodrog vármegyék 1542-1543 fordulójától a szegedi szandzsák részeivé váltak. Bihar megyét, a Körösök és a Berettyó vidékét 1660-tól a váradi vilajet nyelte el. Később - Buda, Eger és Várad felszabadítását (1686-1692) követően - a Körös-Maros köze és a tiszántúli Részeknek, a Partiumnak Erdéllyel és a Temesközzel szomszédos területei - középpontjukban az egészen 1695 legelejéig török kézen maradó Gyula szandzsákszékhellyel - a temesvári pasa fennhatósága alá kerültek. A temesvári vilajet ezenfelül annyiban is nagyobb területtel rendelkezett a régi magyar Délvidék temesközi centrumának Alsó Részek néven funkcionáló főkapitányságánál, hogy az állandó terjeszkedésre berendezkedő temesvári török katonai kormányzók idővel uralmuk alá vonták az egykori Szörényi Bánság szörénységi maradványait, az illyédi, berzavai, komjáti, krassófői, mehádiai, lugosi és karánsebesi vlach districtusokat (román határőrkerületeket), továbbá az Erdélyi Fejedelemség mind nagyobb határövezeteit is, főként Hunyad vármegyében és szomszédságában. így aztán a 17. század végén volt idő, amikor némely temesvári begler- bégek nagyobb területi katonai kormányzóság fölött rendelkeztek, mint az utolsó török vazallus erdélyi fejedelem, Apaffy Mihály. A későbbi temesvári vilajet zömét képező, zömmel magyarok és szer248
