Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)

bek, kisebb mértékben románok, elenyésző számarányban bolgárok és más etnikumok által benépesített Temesköznek és a Szörénységnek a 15. századi fénykor idején még mintegy 1800 helysége - 56 városa-mezővárosa, 48 vára és mintegy 1800 faluja-gyarapította a magyarországi termelőerőket, illetőleg mind gyakrabban a betörő török-balkáni portyázó csapatok zsákmányát. Jellemző a török uralom, a pusztító portyázások és háborúskodások, a visszafoglaló hadjáratok árnyoldalainak szomorú mérlegére, hogy a 18. század harmadik évtizedében ezeknek a régi településeknek, a temesközi-szörénységi régió egykori, ősi, sűrű településhálózatának már csak az egyharmada maradt meg, a kétharmada viszont jobbára nyomtalanul elpusztult, vagy csupán nagyon sokára tudott újra benépesülni, de szinte sohasem magyar telepesekkel. így aztán - az egyharmad évezredig elhúzódó magyar-török(-balkáni) küzdelmek, s főként a másfél évszázados török megszállás és a felszabadító háborúskodások legsúlyosabb következményeként nemcsak a településszerkezetben ment végbe hatalmas arányú, negatív változás, hanem a népesség etnikai összetételében is, szinte teljes egészében a magyarság rovására.

Mégpedig olyan katasztrofális arányban, hogy a régi Temesköz egykori lakosságának a felét alkotó magyar etnikum szinte nyomtalanul eltűnt a másfél évszázados török megszállás (1552-1716) során, s már az iszlám uralom első évtizedeiben túlsúlyra jutottak a mohamedán és a pravoszláv vallású etnikumok (törökök, tatárok, arabok, perzsák, kurdok, iszlamizált bosnyákok, azaz poturok, óhitű szerbek, bolgárok, macedónok, cincárok, görögök, ortodox románok és a zsidók). Idő múltával főként a románok és a szerbek jutottak túlsúlyra, akiket a korabeli magyarság rácoknak, vlachoknak (oláhoknak) nevezett. Innen van, hogy számos 17. századi irat és térkép ezt a régi magyar temesközi régiót már a sokatmondó ,,Rascia”(!), „Ráczország”, „Rácság”, ,,Vlachia”(!), „Oláhság” elnevezésekkel illette, mint ahogy a bécsi székhelyű Udvari Haditanács 1687. augusztus 17-i iratában is a „Territorium Vulaska” megjelölés szerepel. Trianon gyökerei a temesközi-szörénységi-partiumi régió esetében is a török háborúkig, a pusztító iszlám uralomig nyúlnak vissza: a középkori magyar lakónépesség megsemmisülésével (elmenekülésükkel, kitelepítésükkel, megölésükkel, beolvasztásukkal, a szürgünnek nevezett, kényszerű katonai deportálásukkal, a Balkánra és Kis-Ázsiába (netán Észak-Afrikába) rabszolgának elhurcolásukkal, eltörökösítésükkel és elszlávosításukkal) a Temesköz és környéke gyakorlatilag teljesen elszlávosodott és elrománo- sodott.

Miután Ahmed pasa, második vezír 1552. július 27-én birtokába vette

249