Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Varga J. János: A nyugat-magyarországi végvárak 1683 nyarán
ember, Esterházy nádor és Bercsényi Miklós vezetésével, míg a Rábánál, Batthyány Ádám meg Draskovich Miklós 6000 katonával, közöttük volt Zrínyi Miklós fia, Ádám is 200 emberével.25 Kara Musztafa június 14-én elindult Eszékről és a Duna jobb partján haladt Székesfehérvár irányába. Itt csatlakozott hozzá Ghiraj kán hadinépével együtt. A nagyvezír június 26-27-e táján Fehérvárt hívta össze azt a haditanácsot, ahol eldöntötték a hadjárat végcélját: rávette alvezéreit, hogy Bécs ellen vonuljanak. A tervet nem mindenki fogadta egyetértéssel, közöttük a tatár kán sem. Ő legszívesebben a következő évre halasztotta volna az ostromot, egyelőre Komárom és Győr ellen vonulna, majd átteleltetve a hadakat Magyarországon, kiéheztetéssel venné be a császárvárost. Ám a haditanács a nagyvezír javaslatát fogadta el, és a török sereg aszerint vonult tovább.26 Előtte Thököly katonái haladtak a fejedelem biztosaival, Barkóczy Ferenccel, Szepessy Pállal és Szalay Pállal, hódoltatva a Dunántúl megfélemlített lakosait. Proklamációjukban arra intették a vármegyéket, városokat és a végvárakban maradt őrséget, hogy: „Édes lakóhelyek megmaradására ne vegye [senki] siketségre kegyelmes Fejedelmünk szent intencióját”, a nagyobb nyomaték kedvéért pedig „salvaguardiá”-t, azaz védőőrizetet ajánlottak fel a behódolóknak.27 A tőlük egyelőre távol eső, az ország egyik legjobban megerősített végvárában, Győrben Esterházy János vicekapitány még június 26-án reményt keltő sorokat fogalmazott Batthyány Ádámnak: „Édes gróf uram csak bátran és serényen alkalmaztassuk magunkat, Isten, bizony megsegít bennünket! Az német is úgy teszen reflexiót reánk, hahogy ö is mind hívségünkben, mind erőnkben bizakodhatik. Megírtam az végházakban kinek-kinek, hogy meg ne tántorodjanak, mert aki most megesik ember, bizony többrűl lábra nem áll az, úgy viselje ki-ki magát. Nincs - Isten látj a - még oly valami előttünk, az kitűi megtántorodjunk”.28 Esterházy János önbizalmát nem csekély mértékben növelte Győr várának alapos megerősítése és felkészítése. A vicegenerális már 1682- 1683 telét hadi előkészületekkel töltötte, tavasszal pedig teljes erővel folytatta az erődítmény védőműveinek rendbehozatalát: megyei és főkap- tányságbeli segítséget, sőt császári ezredek katonáinak munkáját is igénybe vette a sáncok építésekor. Még május 26-án is pénzt, munkaerőt, cölöpöket, úsztatott fát és hajókat kért a Haditanácstól, másnap pedig a helyőrség katonai megerősítését sürgette. A császár jóváhagyta valamennyi előterjesztését, sőt 529 huszár toborzásához elegendő pénzt biztosítottak számára, július elején pedig a visszavonuló császári csapatok soraiból egy kisebb 60
