Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Lőkös István: A török veszély a 16-17. századi horvát epikában
nyes ez a két eposzra: Marulic Juditjára és Ivan Gundulicnak a horvát barokk egészét reprezentáló Osman')áxa. A megírás indítéka mindkét esetben a török szívós, végső soron Rigómező óta fokozódó balkáni térnyerése, amit a gazdasági és kulturális tekintetben - Velence révén - a fejlett Nyu- gat-Európához kötődő dalmáciai szellemi központok (Zadar, Sibenik, Split, Dubrovnik) éppoly tragikus élményként élnek meg, miként a 16-17. századi Magyarország - lévén, hogy itt is és amott is a kereszténység védőbástyája szerep vállalására kényszerültek. Elég egy pillantást vetni az alábbi, a török 16. századi dalmáciai terjeszkedését példázó adatsorra, hogy megértsük azt a felfokozott fogékonyságot, amellyel a térség költői - de szellemi emberei általában -, olyan eseményekre reagálnak, mint Beriszló Péter halála a korenicai csatában (1520), az 1526-os mohácsi tragédia vagy éppen Buda elfoglalása 1541-ben. 1499-ben már a török kezén van Makarska, 1500-ban a Nin, Zadar, Sibenik, Trogir és Split környéki vidékeket dúlják végig az oszmán hadak, s még a békekötések idején sem szűnnek az összecsapások, rajtaütések. Az 1512-ben trónra lépő I. Szelim uralkodásának éveiben (1512-1520) csak súlyosbodik a helyzet: olyan várak esnek el, mint Cavcina, Nucak, Sinj, Knin (Tinin), Skradin (Scardona) és Klis (Klissa). A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az 1512-13-as lateráni zsinat is foglalkozik a térségbeli állapotokkal: előbb Bernardin Zane, Split püspöke, majd Stjepan Kozicic modrusi püspök tárja a keresztény világ elé drámai hangú beszédben a régió fenyegetettségét.6 Később pedig, 1521- ben, Torna Niger (Nigri Tamás) - Beriszló Péter egykori diplomatája és skradini püspök - személyesen viszi Rómába Marulic híres, a török veszélyre figyelmeztető, a kiterjedt európai szöveganyag konstellációjában is számon tartott Epistoláját (Epistola Domini Marci Maruli Spalatensis ad Adrianum VI. Pont. Max. de Calamitatibus occurentibus et exhortatio ad communem omnium et Christianorum unió nem et pacem), amelyben a szerző egy európai törökellenes koalíció létrehozására szólítja fel a katolikus egyházfőt, VI. Hadrián pápát. Ez utóbbi szöveg megírásának közvetlen indítékai a Trogirból, tehát Split szomszédságából elszármazott, Maru- lic-tyal haláláig baráti kapcsolatban lévő veszprémi püspök és horvát-szla- vón bán, Beriszló Péter tragédiája, továbbá Szabács, Zimony és Nándorfehérvár 1521-es feladása voltak. Marulic helyzetmegítélésének rendkívüliségére vall az is, hogy az Epistola megírása mellett - húsz év várakozás után - ekkor adja nyomdába bibliai tárgyú, kifejezetten törökellenes célzattal íródot Judit-eposzát is. Ennek időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1521-es velencei kiadást (Libar Marca Marnia Splichia- nina Vchomse usdarsi Istoria Sfete udouice Iudit u versih haruacchi slosena: 357
