Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
bői (vagyis 1590-1591-ből) maradt fenn a temesvári vilajet területéről. Ennek viszont éppen az a nagy hiányossága, hogy magáról Temesvárról csupán 258 helyőrségi zsoldoskatona (ulúfedzsi, azáb, reisz, martalóc és müteferrika) nevét tartalmazza, ám teljes egészében hiányzik belőle úgy a tüzérek (topcsik, kumbaradzsik), miként a müsztahfizok (a várvédő, helyőrségi janicsárok) állománya, vagyis a gyalogság legszámottevőbb, elit része. Viszont a hidzsrát követő 1034. évből (1624-ből) Temesvár várából is fennmaradt az egész helyőrségi defter. A vilajetszékhely vára, városa és külső palánkja ekkor 1074 zsoldost számlált, beleértve a katonaság kötelékében szolgálatot teljesítő papokat, kézműveseket, éjjeli őröket és tábori zenészeket is. így - analogikus úton - arra következtethetünk, hogy a tizenötéves háború előestéjén, 1590 táján hozzávetőlegesen három és félezer zsoldos állomásozhatott Temesvárott és a vilajet 16 egyéb kővárában, párkányában (föld- és favárában, palánkjában, köztük Facset, Bogsán, Gyula, Erdőhegy, Békés, Szarvas, Arad, Lippa, Tótváradja, Világosvár, Jenő, Csanád, Versec (a régi magyar Mezősomlyó), Modava, Miháld, Orsóvá stb. helyőrségeiben. Bizonyos, hogy több ezerre tehető a kincstári zsoldjegyzékekben sehol nem szereplő, irreguláris-parasztkatonai (akindzsi, vojnik, jürük), illetőleg a pasa, a bégek, a vojvodák, a kapudánok, a szubasik és más előkelőségek, például a kádik, a magasabb rangú papok, sőt a módosabb rendzsbe- rek (a kereskedők) és egyéb gazdag mohamedán, esetenként velük együttműködő keresztény (főleg pravoszláv, azaz zömmel balkáni szláv) elemek szolgálatában katonáskodó, iszlamizált és keresztény harcosok száma is, ám róluk semminemű kincstári defter nem készült, hiszen nem állami zsol- dért szolgáltak. Az 1660-as években a túlzásairól ismert török világutazó, Evlija Cselebi éppen joklamadzsiként (katonai szemle-biztosként, várfelügyelőként) járta be Temesvár török vártartományát is, ahol feljegyzése szerint 36000 keresztény dzsizje-hánét (kincstári fejadófizető háztartást), továbbá 7800 helyőrségi zsoldost és egyéb harcost regisztrált, hozzátéve, hogy kívülük még a temesvári pasának is volt egy kisebb létszámú magánkatonasága (bizonyára önkéntes delikből, azaz főként szerb huszárokból álló testőrsége). Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a legnagyobb magyarországi török kormányzóság, a budai vilajet területén általában tízezer zsoldos húzott rendszeres illetményt a török kincstártól, akkor Cselebinek a temesvári zsoldosok és más harcosok 7800 fős állományára vonatkozó becslését bízvást elfogadhatjuk kiindulási alapként. Nyilvánvaló azonban, hogy békeidőben ennél valamivel kevesebb, a háborús években viszont ennél jóval 253
