Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)
Temesvárt, s Kászim pasával az élén megalakult a temesvári vilajet első török kormányzata, megindult a második magyarországi török tartomány kiépítése. Mert miként a magyar időkben sem egyszerű kerületi centrumként funkcionált Temesvár, akként a török megszállás alatt sem csupán egyetlen szandzsák székhelye lett, hanem több megyeszerü katonai köz- igazgatási egységet (szandzsákot) tömörítő tartományi központ, azaz vilajetszékhely, s az is maradt 164 esztendőn keresztül, egészen 1716 őszének közepéig. A temesvári beglerbég (bejlerbej, mirmirán: a bégek bégje, az emírek emírje) pasa rangot viselt, általában kettő, esetenként három tugot (lófarkot) lengetett boncsokján (hadijelvényén) a szél, és a kiterjedt tartomány összes szandzsákja fölött katonai-polgári teljhatalommal rendelkezett, gyakorlatilag élet-halál ura volt. A Kárpát-medencében katonai szempontból egyedül a magyarországi török kormányzó, a budai pasa gyakorolt fölötte fennhatóságot, a Balkánon pedig a délkelet-európai török területek főhelytartója, a ruméliai beglerbég, aki viszont a budai pasának is felettese volt. Az első temesvári beglerbég a magyarországi hadiviszonyok régi szakértőjének számító (már Zápolyai János király idejében, szendrői lovasságával és nándorfehérvári naszádosaival több alkalommal, huzamosabb ideig Pest térségében állomásozó, 1551-1552 fordulóján becsei-becskereki szandzsákbégként funkcionáló) Kászim pasa lett. A legutolsó pedig az a Musztafa pasa (1716), aki negyed évszázaddal korábban még egyszerű temesvári lovasaga gyanánt portyázgatott Szeged, Csanád, Arad és Karán- sebes magyar végvárai felé. Az első és az utolsó temesvári beglerbég kinevezése között több, mint félszáz alkalommal került sor személycserére e centrális vezető poszton. Ez azt jelentette, hogy egy-egy temesvári pasa legfeljebb két évet tölthetett el átlagosan e stratégiai fontosságú dél-ma- gyarországi őrhelyen, mely egyféle átjárót képezett Erdély, Buda és Nándorfehérvár területei között. Jócskán akadt persze olyan esztendő is, főként a háborús időkben, amidőn két-háromszor is megváltozott a temesvári beglerbég személye, akit különben a török uralom utolsó évtizedeiben a szultáni hadvezetés gyakorta emlegetett váli (kormányzó) és muháfiz (védő) elnevezésekkel is. Néhány temesvári helytartó vezír rangot is viselt a török uralom utolsó évtizedeiben. A török Temesvár pasái nem annyira Egert, Kassát és Szatmári, vagy egyéb észak-tiszántúli királyi (Habsburg-magyar) területeket és várakat tartották szemmel, hanem mindenekelőtt Erdélyre ügyeltek. Egészen az 1660-as esztendőig kizárólagosan, utána pedig egyharmad évszázadon át a török Váraddal megosztva, a mindenkori temesvári pasák és katonai pol250