Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

Fenyvesi László: A temesközi-szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365-1718)

Pesty Frigyes, Csánki Dezső, újabban pedig a szintén hangyaszorgalmú Györffy György és a turkológus - történeti-földrajzos amerikai magyar történész-nyelvész, Halasi-Kun Tibor temesközi-szörénységi történeti földrajzi feltárásai, illetve Fügedi Erik, Sinkovics István, Vajay Szabolcs, Engel Pál, Kristó Gyula és Szántó Imre vártörténeti s egyéb feltárómunkálatai.

Mindezen kutatásokkal teljesen egybevágó módon, az Országos Levéltár még feltáratlan oklevelei, illetve Pesty és Csánki kéziratos adatgyűjteményei szintén azt bizonyítják, hogy az Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak és a Jagellók korának magyarsága Temesköz néven ismerte a kérdéses területet. A művelt humanista literátus, Oláh Miklós, II. Lajos egykori titkára, élete alkonyán esztergomi érsek és I. Ferdinánd helytartója, aki maga is a temesközi-szörénységi régiókkal közvetlenül határos Erdély peremén látta meg a napvilágot egy elmagyarosodó, havasalföldi román eredetű família sarjaként, s aki ifjúkorában gyakran megfordult errefelé, híres Ma- gyarország-leírásában úgyszintén megerősíti az okleveles források igazát:

„A Karánsebes mezőváros fölé emelkedő sziklától ered a Temes folyó, mely ezt és Lugos erődítményét, illetve mezővárosát mossa; majd Possavá- rát érintve dél felé folyik, és Temesvár igen-igen erős és éppen e folyóról elnevezett várát éri el. Ez a vár áll a törökök útjában, nehogy Szendrőtől, miután átkeltek a Dunán, a Temesen átlépjenek, és betörjenek Magyarország határán. Népes ez a vidék, és mindenféle élelemben, de legkivált halban bővelkedik. A Temes folyó, miután előbb nagy, széles mezőkön át folyt, részint a Dunába ömlik, annak északi partján Szendrő és Nándorfehérvár, illetve Belgrád között félúton, részint nyugat felé tér el néhány szigetet alkotva, ...s végül Titel közelében a Tisza keleti partján abba beleömlik, s így a maga részét szintén a Dunába juttatja el végül ez is. Ezt a Temes és Maros folyók közötti részt Temesköznek nevezik.”

Az erdélyi román eredetű Oláh szavainak hitelességében éppúgy nincs okunk kételkedni, mint ahogy a szintén erdélyi illetőségű, ám szász városlakó polgári családból származó Heltai Gáspár - Bonfini nagy történelmi munkájának első „magyarítója” - ugyancsak Temesköznek nevezi ezt a tartományt. A 14. század közepe táján Nándorfehérvár és Erdély között tucatnyi délvidéki vármegyéről adnak számot a források az ún. „Alsó Részek” (Partium Inferiorum) keretén belül: Bács, Bodrog, Csongrád, Csa- nád, Torontál, Keve, Krassó, Temes, Arad, Zaránd, Békés és Bihar comi- tatusokról. A Temesköz történelmi múltjához elszakíthatatlan szálakkal kapcsolódó Szörénységet, e mindenféle viszonylatban egységes egészet képező nagy délkeleti régió keleti-délkeleti csücskét sohasem szervezték

236