Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon
kelték ezt a tudást a császári hadseregek, s a francia haderő huszárezredei a végvárakból átmentve hasznosították.53 Végül: racionális vizsgálatokra várnak a végvárak belső higiéniai viszonyai. Folytatásra a katonaság egészségügyi ellátását, gyógyítását rekonstruáló vizsgálatok, a várkertekkel együtt.54 Ma még fogalmunk sincs róla, hogy a nagy vízfelületekkel körülvett várakban, vagy az ingoványos talajokra épített falak között, mivel járt, milyen alkalmazkodást kívánt a például nedves, párás levegő. Ugar és rózsa Környezet és végvár kapcsolatáról a korabeli források természeti képek sokaságát pergetik elénk: száraz fák, törött gallyak, tövises bozótok, a vitézek rózsák, az egykori ország virágos kert. A haditudósítások, útleírások lapjain a végvidék kietlen pusztaság, tüskés bokrok, kórók, bozótok felverte elvadult táj. A Duna mindig „vérhabos”, a levegő dögletes, a vidék száraz, kipusztult ugar. Ezek kódolt szövegek, a kor asszociációs rendszerében a háború szimbolikus kifejezői. Azt jelentik, hogy Magyarország háború sújtotta ország. Georgius Agricola 1551-ben megjelent műve, a „De re metallica..kora legjobb színvonalán összegzi a bányászat és kohászat tudományát, már beszél például a föld vízáztatásáról. A kultúrában tárolt tapasztalatok összességét így fejezte ki: „háború bűz- hödő mocsár, a béke tiszta forrás.” Hasonló felismerésre jutunk, ha a korabali művészeti alkotások, festmények, metszetek kompozícióit és az irodalmi művek képeit vizsgáljuk: a háború elpusztítja a temékenysé- get, a puszta, a gazfelverte táj a háború képe.55 Ahol háború dúl, ott ilyen a táj a 16-17. század konvenciói szerint. Szigorú forráskritikai elemzéseket kívánnak tehát a végvárak környezetéről tudósító források természetképei, ha el akarjuk kerülni a monumentális tévedéseket. 1683 áprilisában keltezett Esterházy Pálnak címzett folyamodványában Györösdi István „kinyílt piros rózsák”-nak nevezte az „édes hazánk mellett való vitézködésök”-kel másfél évszázad alatt életüket vesztett végváriakat.56 Korántsem egyszeri ez a hasonlat. Gyakran rálapozhatunk versekben és vitézi sirató beszédekben: virág a vitéz, a végváriak közössége pedig kert.57 Ha csak azt tudjuk, hogy a végvári vitézek kemény, harcokhoz edzett, sokat próbált fickók, körülményeik elvadították, nemegyszer erőszakos életre kényszerítették őket, ezek a hasonlatok különösnek tűnhetnek. Viszont, ha tudjuk, hogy a kultúra értékeket tárol, tapasztalatokat 20
