Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)

R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon

Történeti vizsgálatok azóta is további érvekkel igazolták Teleki és munkatársai megfigyelését. Szabó István a 15. századi pusztásodásról, Sinkovics István a visszafoglaló háborúk előtt még virágzó Duna-menti településekről, erdőkről, ligetes falvakról tájékoztatott.49 Makkai László pedig igen nagy kortársi bizonyítékot gyűjtött össze és adott közre 1985- ben Teleki Pál igaza mellett.50

Nemcsak figyelmet érdemel, hanem mélyreható megfigyeléseket és vizsgálatokat kíván tehát a természet, s a természetismeret szerepe a magyarországi végvárrendszer kiépülésében, fenntartásában és működésében.

Lovakról

„Európában aranyáron adják a jó lovakat. Amikor Cosimo Medici Firenzében ismét uralomra jutva 1531-ben 2000 lovasból álló gárdát állít fel, tönkre megy ebben a fényűzésben... XIV. Lajos egész uralkodása alatt... A francia hadsereg sorsa attól a 20-30000 lótól függött, amelyet esztendőről esztendőre külföldről tudott beszerezni” - olvashatjuk találomra felütve Braudel sokat idézett munkáját.

Átnéztem többször is vártörténeti irodalmunkat. Végeláthatatlan a bástyák leírása. Sok az ismétlés. Vidám portyákról, mélységes nyomorúságról rengeteget olvashatunk, rablásokról újabban túlontúl sokat is. Lovakról jóformán alig, vagy semmit sem írtak.

Pedig milyen imponáló Zrínyi szakértelme, ahogy leírja a lovakat, minősíti mozgásukat, felméri tulajdonságaikat. Mintha Széchenyi pillantását előlegezné. Mindenütt vannak lovak: követutasításokban ajándékok között, nyereséglistákban, adásvételi szerződésekben, katonafolyamodványokban, s a levelezések lapjairól, gyönyörű, okos, akaratos, kezes, gyors és beteg lovak tekintenek ránk. Köteteket emelhetnénk ki a végvári irodalomból a katonaság „jó hamar” lovairól.51 Amit a végváriak lovairól tudunk túl sok és nagyon kevés. A császári hadsereg több ezerre rúgó ló igényeit sem vette számba senki.

Tudjuk, a végváriak ereje hosszú távon mozgékonyságukban rejlett. Nem tudjuk, mi volt a tényleges értéke a végvári rendszer lóállományának. Nem tudjuk hogyan tenyésztették, nevelték, gondozták, óvták, ápolták. Honnan hozták, mi volt az áruk? Hogyan történt nálunk az igáslovak és a hátasok külön tenyésztése? Angliában az orgazdák és a lótolvajok külön társadalmi réteget alkotnak.52 És nálunk? Csak annyi bizonyos, hogy a végváriak körében számottevő tudás, szakértelem halmozódott fel. Érté19