Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
R. Várkonyi Ágnes: Környezet és végvár (Végvárrendszer és a történeti ökológia kérdései a 16-17. századi Magyarországon
zések, földesúri utasítások, majd később a kincstár szabályzatai tájékoztatnak, hogy az erdők kezelésében a gazdasági érdekek és az erdők óvása többé-kevésbé kölcsönösen érvényesült.44 A váruradalmak erdőgazdálkodása még feltárásra vár, s elemző vizsgálatra, hogy a végvárak faszükségletét biztosító országgyűlési törvényekben milyen meggondolások érvényesülnek.45 Érdekes összehasonlító vizsgálatokra adhatna lehetőséget a török várak faellátása. Töredékes adatok azt jelzik, hogy a régi végletes kép a törökök romboló pusztításairól nem állja ki a tárgyszerű vizsgálatok próbáját. A várak faműveinek folytonos karbantartását, a tüzelőszükségletek biztosítását falvak rendszeres kötelezettségévé tették. Temesvárt például 70 falu látta el fával.46 A török korszak természetföldrajzi következményeiről két mérlegünk van. Ellentétes végeredményekkel. Az egyik Szekfű Gyula összegzése 1935-ből: „A magyar földnek ez elvadulása a török hódoltság területén már a XVI. század közepén megállapítható... Átvette uralmát a Természet, mely most ismét az embertől függetlenül, emberi célokra nem hajtva termelte ki a maga új növényvilágát, sőt klímabeli változásait is. Áll ez különösen a Nagy-Magyar-Alföldre, ahol... (Mohács előtt), erdő még mindig volt annyi, hogy a humidus éghajlat megmaradjon, s ne adja át helyét a tipikusan pusztai, szaharai szárazságnak. Ez a változás csak a török hódítás következményeként állott elő... Megkezdődött a füvek uralma, a talaj begyepesedett, itt elhomokosodott, ott elszikesedett; az Alföld egy nagy ugarrá vált, melynek a megmaradt erdők nem tudtak többé elegendő nedvességet szolgáltatni, a páratartalom fogytával újra megjelent tehát a puszta... De ez a puszta csak most lett igazán puszta... Az Alföld pusztajellege, pusztai növényzete, pusztai száraz éghajlata, melyben forró hőségek kemény hidegekkel változnak, fátlansága, víznélkülisége mind a török korszak terméke, tehát a török hódítás következménye.47 Ezt a véleményt 1940-ben Teleki Pál és köre ökológiai vizsgálatok eredményeivel megcáfolta: „Arról a meséről is le kell tennünk, hogy a síkságon erdőirtás miatt általános szárazság keletkezhetik. ... Erdőirtással ott nem keletkezik örökös pusztamező, ahol az erdővel nem pusztul együtt az erdőtalaj is... Pusztamezőt az ember csak állandó tevékenységgel tud teremteni, állandó szántással, állandó égetéssel, de magárahagyással nem... Elég tíz esztendő, hogy az irtáson sarjadó erdő keletkezzék újra... A Hortobágy pusztamezeje nem a törökvilágban keletkezett.” Az Alföld vízszegénysége, homokos talaja, pusztajellege nem a török korszak, hanem a XIX. századi vízszabályozások következménye.48 18
